Előző héten nem tudtam hozni az új fejezetet, így mint azt mondtam, a következőket már meghatározatlan időközönként fogom feltölteni.
Jó olvasást!
Naomi szemszöge:
- Unatkozook!
- Találj ki valami elfoglaltságot. - válaszolja Enoch, rám se nézve az újságja mögül.
- Ez akkor se lenne olyan könnyű, ha épp nem lennék bezárva! - hunyorítok rá, majd kikapom a kezéből az újságot. Unalmas.. csak pasis dolgok vannak benne. Nagyot sóhajtok, majd elhajítom a szoba másik végébe.
- Na!
Úgy érzem erre a pillanatra magyarázatot kell adnom. Silas és Garnet elmentek valahová, és megbízták Enochot, hogy vigyázzon rám. Nagyjából ennyi. Most ő egy széken ül nem messze tőlem, és újságot olvasna, én pedig az ágyon, és lógatom le a fejemet.
- Miért vagy fejjel lefelé?
- Olyan vagy, mint egy gyerek. - forgatja meg a szemét.
- Hé, a fogság elég hülye dolgokat is ki tud hozni az emberből. - könyökölök fel.
- Hozd vissza az újságomat!
- Mi vagyok én? Kutya? - szólalok meg magas hangon, mire Enoch úgy tesz, mintha gondolkodna rajta.
- Fizikailag talán nem, de.. - harapja el a mondatot, majd huncut csillogással a szemében rám vigyorog.
- Tudok beszélni, szóval nem.
- Lehet, hogy a kutyák is tudnának, ha olyan nyelvük lenne, mint neked.
- De akkor szomjan halnának, mert nem tudnának lefetyelni.
- Hm.. Bizonyítsd be! - nyúlt felém egy pohár vizet. Nevetve ütném ki a kezéből, mire ő elkapja, és visszateszi az asztalra.
A mostani jó hangulatunk senkit se tévesszen meg. Én általában depressziósan ülök a sarokban, a hajamat tépkedve, de amikor Enochal vagyok próbálok nem gondolni semmilyen rosszra.
- Nem akarsz megmosakodni? - kérdezi.
- De. Szabad? - kérdeztem vissza, mire rápillantott az órájára.
- Még van idő addig, míg nem jönnek Silasék. - állt fel, majd intett, hogy kövessem. Bevezetett egy folyosón keresztül egy kisebb fürdőszobába, ahol kisebb csap és zuhanyzó helyezkedett el. - Szólok ha idő van. - intett a kezével, majd kiment, bezárva maga után az ajtót.
Jólesően felsóhajtottam, és elkezdtem vetkőzni sorra ledobálva a ruháimat a földre. Összefogtam a hajam a karkötőmmel, és beálltam fülkébe. Amikor meg akartam nyitni a csapot, kopogtatást hallottam.
- Naomi az ajtó előtt hagyom a tusfürdőt. - kiáltott be, majd hallottam, ahogy elmegy. Résnyire kinyitottam az ajtót, hogy meggyőződjek róla, hogy tényleg elment, majd a pulóverem magam elé kapva felvettem a tubust. Mikor visszazártam az ajtót kissé rossz érzés futott át rajtam, amiért nem bízok benne eléggé, az elmúltak után. Megráztam a fejem, hogy elűzzem a gondolataimat, majd visszaálltam a zuhanyzóba. Ahogy a langyos víz végigcsurgott a testemen, újra elevennek éreztem magam. Beszappanoztam magam, majd leöblítettem, és kis tanakodás után kibontottam a hajam, és kissé fintorogva beszappanoztam. A lényeg, hogy tiszta legyek.
Miután végeztem, kissé undorodva vettem fel a mocskos ruháim a tiszta bőrömre, majd kinyitottam az ajtót, és szétnéztem. Enochot nem láttam a közelben, ezért visszamentem a "szobámba", ahol csak magányos bútorokat találtam. Megfordultam, amikor épp belépett be a szobába. Nagy léptekkel átszelte a köztünk lévő távolságot, és az arcomba bámult.
- Ki az az Adam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése