Imperfect romance - 25. fejezet

Adam szemszöge: 

A fejem hasogat és forog velem a világ. Ez egy tipikus piálás utána nap, talán még nem telt el egy olyan hét, hogy nem voltam másnapos.
Hunyorogva nyitom ki a szemem és kicsoszogok a konyhába, hogy zombiszerű állapotom enyhítsem egy kávéval. Amint bekapcsoltam a gépet, megszólalt a telefonom, ami éles késként hatott rám. Odanyúltam, de ahelyett, hogy kedvem szerint széttörtem volna, beleszóltam:
- Adam Lambert.
- Hogy vagy? - ismertem fel Tommy hangját.
- Fáj a fejem, de amúgy semmi gáz. Voltam már rosszabbul is.
- Aha. És mit gondolsz, egy órára jobban leszel?
- Hát ez meg hogy jön ide?
- Onnan, hogy Andersonnal elmegyünk ebédelni a Moonstoneba és te is jöhetnél.
- Miért pont oda? - akadékoskodok.
- Mert miért ne? Ne kérdezz már ennyit, csak gyere.
- Oké, ott találkozunk. - teszem le a telefont.

Egy óra után pár perccel leparkolok a Moonstone előtt és kikászálódok a kocsimból. Besétálok az épületbe, ahol megpillantom Tommyt és Andert, egy asztalnál beszélgetni.
- Sziasztok. - fogok velük kezet, majd leülök melléjük.
- Csak eljöttél. - mosolyog rám Anderson.
- Nagy nehézségek árán. - vigyorodok el.
- Tudod épp azt beszéltük, hogy elmehetnénk a moziba.
- Nekem jó. - válaszolok.
- Naomit is meghívtuk. - mondja Tommy. - Remélem nem baj.
- Túlléptem rajta, ha akar jönni akkor jöjjön. - mosolyodok el halványan.
- Ott is jön. - biccent Ander.
Oldalra sandítok és meglátom Naomit felénk közeledni, egy tálcával a kezében.
- Egészségetekre. - teszi eléjük a poharakat. - Szia Adam! - mosolyog rám. - Kérsz valamit?
- Szia! Igen kérek, olyat mint ők. 
- Eszel is?
- Igen.
- Azonnal hozom. - mosolyodik el még egyszer és már menne, amikor Tommy megállítja.
- Naomi, ha leadtad a rendelést és van időt, nyugodtan ülj ide mellénk. - ajánlja, ő pedig mosolyogva bólint és elmegy.

Csütörtökre terveztük, hogy elmegyünk moziba, amikor ráérünk, de tömeg se lesz. Délelőtt még a stúdióban ültem, szüneteltetve a munkát, amikor megcsörrent a mobilom.
- Szia! - köszönök Andersonnak.
- Szia, haver. Figyelj.. az van, hogy mégsem tudok elmenni este.
- Miért?
- Hogy miért? - Meglepetten kérdez vissza, amit én egy kicsit furcsállok. - Anyáék jönnek haza.
- Hát jó.
Leteszem a telefont, majd visszaállok a mikrofon mögé, hogy rögzítsük a többi elkészült dalomat. Örülök, hogy egy olyan kiadóhoz kerültem végül, ami nem próbál rám erőszakolni feldolgozásokat. Sokkal jobban szeretem, ha  rajongóimnak a saját kezűleg írt dalokat énekelhetem el.
Miután végeztem, Ashley ment be a gitárjával, Tommy pedig leült mellém.
- Anderson nem jön este. - mondom neki.
- Tényleg? Tudod, én is ezt akartam mondani neked.
- Hogy nem jön? - értetlenkedek.
- Nem! Hogy én nem tudok menni.
- Ez most komoly?
- Sajnálom majd pótoljuk, de elfelejtettem, hogy akkor van randink Cassyvel.
- Oké, megértelek.
- De te még mész Naomival? - kérdezi, mire nekem leesik, mire megy ki a játék.
- Most azért, nem jöttök, hogy egyedül legyek Naomival.
- Neem, dehogy.. - néz bociszemekkel, majd elvigyorodik. - Túl jól átlátsz az embereken. De ugye elmész vele? - vált vissza a bociszemekre.
- Tommy!
- Már tényleg nem akar becsapni. Higgy neki. Nekem.
- Tegyük fel, hogy hiszek, csak ne légy ilyen nyálas. - fordulok el, összehúzott szemekkel, mire ő magához ölel.
- Köszi!
- Mintha igent mondtam volna, egy randimeghívásra. - forgatom meg a szemeimet, de elmosolyodom.