Naomi szemszöge:
Kinyitom a szemem és egy fehér plafont pillantok meg a fejem fölött, homályosan. Visszahunyom szemeim és próbálok visszaaludni, mert még nem szólt az ébresztőm. Oldalra fordulok, mire mocorgást érzek magam alatt. Kipattan a szemem és felugrok az ágyról.. ami nem is ágy ezért a földre esek. Bevertem a fejem valami keménybe, ezért lehunyom a szemem pár pillanatig, mintha ezzel csökkenthetném a fájdalmat. Amikor kinyitom, egy fekete hajú férfit pillantok meg amint egy kanapéról engem figyel álmosan és minden beugrik. Adamnél vagyok, megvacsoráztunk, utána filmet néztünk és nagy eséllyel az történt, hogy elaludtam. A kemény valami amibe bevertem a fejem pedig az asztal.
Felém nyújtja a kezét és felsegít. Leülök mellé, mire ő magához húz és megint elterülünk díványon.
- Jó reggelt. - suttogja, majd gyengéd csókot lehel ajkaimra.
- Neked is. - mosolyodom el.
- Ma nem kell menned dolgozni, igaz? - kérdi, nekem pedig egyből lehervad a mosoly az arcomról.
- Mennyi az idő?
Kiveszi a zsebéből a telefont és megmutatja a kijelzőt. 11:24. Már neki is leesett, hogy nem vagyok szabadságon.
- A picsába! Most mit csináljak?
- Mikorra kellett volna odaérned?
- Kilencre.
- Uh. Hát szerintem most már fölösleges lenne bemenned. - mondta vállat vonva. - Ne aggódj, holnap elviszlek és kimagyarázom. - mondta mosolyogva. Elég sok előnye van az ismertségének, az tény. Nekem meg abból van előnyöm, hogy vele járok.
- Addig mit csináljunk? - kérdem. Adam gondolkodott egy sort, majd rám nézett.
- Szeretsz vásárolni? - kérdi szélesen mosolyogva.
- Naná, hogy!
- Újabb nem-tudom-hanyadik közös szokás. Szóval, mi lenne ha elmennénk Beverly Hillsbe? Nagyon jó boltok vannak ott, sokszor járok arrafelé.
- Benne vagyok! - felpattantam és már majdnem ott tartottam, hogy rohanok Adam csodajárgányába, amikor beugrott valami. Ruha és fogkefe kellene. Végignéztem magamon, aztán megint Adamre emeltem tekintetem.
- Na tényleg! Gyorsan átöltözöm, megmosakszom és átugrunk hozzád, utána indulhatunk.
- De tőlem sokkal messzebb van Beverly Hills.
- Ne zavarjon. Van időnk, nem?
Miután Adam elvégezte teendőit, hazavitt én pedig villámgyorsan szaladtam be a házba és dobtam le magamról a ruháim, hogy valami hétköznapibbat vegyek fel. Kölcsönadta a fésűjét, így legalább nem kellett végigszaladnom az utcán úgy mit egy csapzott eb.
Fogat mostam, magamhoz fogtam némi pénzt - bár kételkedek abban, hogy Adam hagyja, hogy bármit is én fizessek - és már mellette is termettem.
- Kész vagyok!
- Wow! Minek kellett ennyire sietni?
- Nőből vagyok. Tudod, nem szeretném, ha jobban átgondolva mégsem vinnél el vásárolni.
Adam ezt hallva felkacagott és egy puszit adott az arcomra, majd indultunk.
Átlag időben fél óra alatt elértünk volna a célunkhoz, de a Los Angelesben uralkodó forgalom miatt 20 perccel tovább tartott a kocsikázás. Mikor megérkeztünk Adam leparkolt nem messze a sétálóktól majd kiszálltunk és kéz a kézben kezdtünk el sétálgatni. Ezen eléggé elcsodálkoztam, hisz itt is bármelyik paparazzi megtalálhatja.
- Nem zavar, hogy megtalálhatnak a lesifotósok? - kérdeztem, hangosan gondolkodva.
- Már miért zavarna? Jó, szokott idegesíteni ha még azt is észreveszik, hogy gyümölcsöt vásárolok, de nem foglak letagadni. A következő interjúig meg csodálkozhatnak, hogy "Adam Lambert miért jár kézen fogva egy lánnyal?". És így legalább jobban felfigyelnek rám. Persze nehogy azt hidd, hogy emiatt járok veled. - húzott magához még közelebb.
- Hű. Szép gondolkodás. - mosolyodom el pár másodperc fagyás után. Nekem ilyen az életben nem jutott volna eszembe. Lehet, hogy mégsem annyira üresfejű díva, mint amilyennek amúgy elképzeltem. Mert igen, annak képzeltem.
Miután bejártuk a boltok legtöbbjét, milliónyi szatyorral a kezünkben botladoztunk az utcán, nevetgélve. Rájöttem, hogy Adamre majdnem úgy tekintek, mint a legjobb barátnőmre. Nos, enyhe túlzással, mivel a barátnőmet nem szoktam csókolgatni..
Miután alaposan megfontoltuk, - ami annyi tesz, hogy megkérdeztem, hogy nem-e ülünk be valahova, mire Adam mondta, hogy okés - leültünk egy olasz étterem teraszára. Elmondtuk a rendelést és csendben ültünk egymás mellett. Eleget beszéltünk a vásárlások közben, már mindkettőnk szája megfájdult.
Amint megéreztem a pizzák illatát, nagyot korgott a hasam, én pedig szégyenlősen rátettem a kezem és elpirultam. Adam elmosolyodott, majd fejével a bejárat felé intett. Odanéztem, a pincér akkor lépett ki a pizzáinkkal a kezében, én pedig hálásan visszapillantottam rá, amolyan "köszönöm, hogy meghívtál, máskülönben a kocsiban éheznék" pillantással.
Be kell ismernem, jól éreztem magam vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése