Adam szemszöge:
Mielőtt végeztem volna a vacsora elkészítésével, elindultam Naomiért. Mire visszaérnénk, kihűlne ezért a sütőt bekapcsolva hagytam benne a majdnem kész kacsával.
Egy bő húsz perc alatt el is értem a lakásához és becsöngettem. Kivettem a telefont a zsebemből és megnéztem a kijelzőt miszerint 18:47 van. Kicsit hamarabb jöttem a kellettnél, de jobb mintha késtem volna.
Motoszkálást hallok bentről, majd fordul a kulcs a zárban és kinyílik előttem az ajtó. Cassyt találom velem szemben.
- Szia! Naomi nemsokára készen lesz, addig gyere be. - üdvözöl mosolyogva majd miután beléptem bezárja mögöttem az ajtót és előresiet. - Szólok neki, ülj le nyugodtan. - mutat a kanapéra majd eltűnik egy szoba ajtaja mögött. Leülök a kellemes huzatú ülésre és szétnézek. Nem túl nagy lakásuk van, de nagyon otthonos.
Pár perc után Naomit látom kilépni az ajtón. Amint meglát elmosolyodik, én is így teszek. Felállok és közelebb sétálok hozzá majd megölelem. Visszaölel és így állunk néhány másodpercig még meg nem hallom Cassyt ahogy meghatódottan felsóhajt. Elengedjük egymást és ránézünk.
- Most mi van? Olyan aranyosak vagytok együtt! - mondja. Szerintem csak azért hiszi ezt a helyzetet annyira romantikusnak, mert neki hiányzik a kapcsolat. Igazán romantikus eddig csak az volt amikor a tisztáson feküdtünk a virágok között.
Megfogom Naomi kezét és elmondom neki, hogy menjünk mert odaég a vacsora és elköszönünk Cassytől. Kilépünk a házból és beülünk az autómba. Ekkor látom meg csak igazán, hogy milyen különösen szép ma a barátnőm. Barna haja begöndörítve simul vállára, a bézs, néhol fekete csipkés ruhájához egy fekete magassarkút vett fel.
- Nagyon csinos vagy.
- Köszönöm. - mosolyodik el szerényen.
Mikor megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a házam felé. Naomit elnézve, már a külsejéért is oda van. Megáll pár lépésnyire az ajtótól és végignézi a házamat, majd az egész környéket. Ez Los Angeles egyik olyan helye, ahova csak gazdag és híres emberek költöznek. Villák és nagyobb házak terülnek el mindenhol és innen a város egy részét gyönyörűen lehet látni.
Kinyitom az ajtót és előreengedem Naomit. Betopog az előtérbe onnan pedig a nappaliba. Nagy szemekkel néz végig a szobán, közelebb lép a kandallóhoz, sorra megnézi a kis díszeget a felette lévő polcon, végigsimítja a bőrfotelt. Mosolyogva figyelem majd megszólalok.
- Megyek megnézem megsült-e már a kacsa. Szereted, ugye?
- Egyszer kóstoltam kacsát, de az nagyon nem ízlett. Szerintem csak az elkészítése miatt, úgyhogy nyitott vagyok.
Bemegyek a konyhába és kiveszem a kacsát a sütőből. Ahogy látom - a könyvben lévő leírása alapján - elkészült, nem is égett oda. Fogóval átrakom két tányérra a melleket és combokat majd salátát teszek mellé. Kiveszek egy jó minőségű vörösbort, olyat mint amilyet a kacsához öntöttem és két poharat is kirakok az asztalra.
Amikor mindennel elkészültem kimentem Naomihoz a nappaliba. A ház egyik oldala üvegfal, erre kell kimenni az udvarra ahol a medence és egy kinti franciaágy díszíti a szépen gondozott kertet. Csillogó szemekkel figyelte a tájat belefeledkezve mindenbe. Halkan közelebb léptem hozzá és átkaroltam.
-Valami hihetetlen szép innen minden. Még nem is láttam így a várost. És a házad is nagyon tetszik. Modern, de valahogy tartalmazza a régi korokat. - néz körbe, lenyűgözve.
- Máskor ígérem körbevezetlek, de most gyere mert kihűl a vacsora. - fogom meg a kezét és elvezetem az ebédlőbe. Leülünk egymással szemben, én pedig töltök a borból mindkettőnknek.
Naomi elkezdett szemezni az előtte lévő étellel majd felvette az evőeszközét és belekóstolt. Kíváncsian figyeltem a reakcióit, nem tudom mennyire fog neki majd tetszeni. Rám emelte sötét barna szemeit majd elmosolyodott.
- Ez nagyon ízlik! Vörösboros ugye? - evett még egy falatot. - Azt hittem, nem tudsz majd ennyire jót főzni. - neveti el magát.
- Én is azt hittem. - nevetek én is majd majd én is megkóstoltam a kacsát. Tényleg nagyon finom lett. Mondhatnám azt, ez eddig életem legjobb főztje. Mivel, hogy ritkán szoktam főzni, nem sok ellenfele volt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése