Naomi szemszöge:
- Naomi! - ordítja valaki a nevemet én pedig hirtelen felülök. Valami a fejemhez csapódik, és ijedten dőlök vissza az ágyamra. Felnézek, Cris vigyorog rám a fejét fogdosva. Szóval ő volt az a valami..
- Jó, oké, megérdemeltem. - jajgat.
- Ennél aranyosabban fel sem tudtál volna kelteni igaz? - nézek rá tettetett idegességgel. Igazából örülök, hogy felkeltett, én másnapig aludtam volna. - Mennyi az idő?
- Fél tizenegy. Nem tudtalak volna ott megvárni, de úgy látom jól tettem, hogy eljöttem.
- Hogy jöttél be?
- Cassy.
Felkeltem és kinyitottam a szekrényem. Ideje eldöntenem mit vegyek fel. Alkalmi, alkalmi, hétköznapi, alkalmi, hétköznapi, hétköznapi, hétköznapi, alkalmi.. Mondjuk ezt majd Adamhez felvehetném. Pont erre az alkalomra jó, nem túl hivalkodó. Ráakasztottam vállfástul a a szekrényajtó kilincsére majd tovább kutakodtam a ruháim között. Cris mosolyogva figyelt, de tudtam, hogy ő se pár perc alatt szokott elkészülni. Ad a külsejére, sose jár kopott cipőbe, kócos hajjal.
Még pár percig álltam a szekrény előtt mire kiszúrtam egy alul enyhén fodros, kék ruhát. Fehér övvel és fehér nyaklánccal vettem fel, hozzá fekete félcipővel és fekete karkötővel. Bementem a fürdőbe, megmostam a fogam és megcsináltam a hajam. Fújtam magamra egy leheletnyi parfümöt majd Cris elé álltam.
- Okés vagyok?
- Persze. Indulhatunk?
- Mindjárt. - mondtam és beszaladtam a szobámba egy kis fekete táskáért, beledobáltam a legfontosabbakat majd visszamentem. Bezártam a bejárati ajtót majd Cristofellel elindultam a szórakozóhely felé.
Egy kis sétálás után megérkeztünk és megvettük a belépőt. Bementünk a zajos épületbe, ahol már voltak rendesen, de az igazi tömeg csak éjfélre fog megérkezni.
Elmentünk a bárpulthoz, hogy valami itallal kezdjük az estét.
- Mit kérsz? - kérdi Cris.
- Szerintem.. whiskyt. De nem kell fizetned.. - folytatnám azzal, hogy mert a belépőt is ő fizette mire közbevág:
- De. - mondja röviden majd a pultoshoz fordul, hogy kikérje az italainkat.
Az emberek felé fordulok és azon jár az agyam, hogy milyen rég lehetett rendes kapcsolatom. Ha jól emlékszem, akkor még egyáltalán nem volt. Voltak pár hetes barátaim, meg voltak azok akik miatt most nem szívesen mennék vissza Springfeildbe. Igaz, hogy nem olyan kisváros, de vannak akik könnyen megtalálnának ha akarnának. Én pedig remélem, hogy nem akarnak.
- Egészségünkre! - mondta Cristofel miután a kezembe adta a whiskym és koccintott. Belekortyoltunk az italunkba majd ő is az emberek felé fordult.
- Nézd az ott neked való lenne. - mutatott nem feltűnően egy pasira.
- Aha. - válaszolok. Rám nézett, felvont szemöldökkel.
- Nem így szoktál reagálni.. - ebben igaza van. Mindig teszek rájuk megjegyzéseket. - Most vagy nem érzed jól magad vagy.. csak nem? - vigyorog.
- Kitalálod?
- Összejöttél valakivel?
- Lehet. - húzom az agyát, már én is vigyorogva. - Emlékszel arra a férfira aki meghívott egy ebédre csütörtökön?
- Együtt vagy Adammel?!
- Bizony. Felismerted?
- Még szép. De ő nem meleg? - kérdi összezavarodva.
- Ezek szerint nem.
Cris még néz rám pár másodpercig majd elfordul. Nem tudom, mi járhat a fejében.
- Na induljunk táncolni! - teszem le a kiürült poharamat a pultra majd magammal húzom a táncparkett felé.
Másnap valami hihetetlen fejfájással ébredtem és az ébresztő csak rontott az állapotomon. Rávágtam a telefonomra, ami ugyan kikapcsolt, de leesett a földre velem együtt. Bevertem a csípőm az ágy szélébe, szóval mondhatom, hogy a ma máris bekerül a legrosszabb napjaim közé.
Nehezen feltornáztam magam az ágyra és gondolkodni kezdtem. Készülni kellene. De most olyan jó itt.
Visszadőltem a párnámra majd mikor már majdnem elaludtam Cassy kopogtatott:
- Naomi, jönni fogsz akár akarsz, akár nem.
Igaza van, mennem kell dolgozni. Kimentem a konyhába kávéért és gyógyszerért, nem érdekelve mennyire rossz hatásai lehetnek együtt.
Élőholt módjára csináltam végig a műszakomat és ahogy Crist elnézem, ő is ugyanúgy érzi most magát, mint én. Mikor végeztem taxit hívtam mivel Cassynek el kell mennie valahová és csak késő este jön haza. Beléptem a házba, lepakoltam a cuccomat majd megint kimentem ugyanis láttam, hogy levelünk jött csak a szatyroktól és a táskámtól nem tudtam kivenni. Kinyitottam a postaládát és bevittem a leveleket. Leültem a kanapéra és sorra kezdtem el kinyitni az én leveleimet, Cassyét pedig letettem a kis asztalra. Az utolsók között találtam egy levelet ami nem hivatalos volt. Felbontottam és hirtelen a szívverésem is leállt..
"Vannak még itt olyanok, akik emlékeznek arra, mit tettél. Ezt ne felejtsd el, a saját érdekedben. Egy kis figyelmeztető, a múltból.."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése