Naomi szemszöge:
Késő délutánra Adam hazahozott, én pedig egy búcsúcsokkal és egy köszönömmel elbúcsúztam tőle, majd beléptem az ajtón. Tettem pár lépést és amint Cassy meghallott, ágyúlövedékként szaladt hozzám a semmiből.
- Te meg hol voltál? Nem úgy volt, hogy este hazajössz? Miért nem jöttél munkába? Mit..
- Cassy! - szakítottam félbe. A szájára tette a kezét, de a szeméből láttam, hogy mosolyog. Leültem a kanapéra, ő pedig követett. - Hmm?
- Mi az, hogy hmm? - kérdezte. - Mesélj, jó barátnő módjára!
- Ugyan már! Attól nem leszek rossz barátnő, mert nem teregetem ki a magánéletem. - néztem félre, de pár pillanat múlva elkezdtem mesélni. - Olyan finomat főzött, hogy azt hittem szakácsot hívott. Majd legközelebb kifaggatom, hogy nem-e így tett. Aztán elkezdtünk valami vámpíros filmet nézni. Milyen háza van, látnod kellene! Na szóval, a film közben elaludtunk és későn keltünk fel. Már mindegy volt, hogy bemegyek-e vagy sem, szóval elmentünk Beverly Hillsbe vásárolni. - mutattam az ajtó mellé lepakolt cuccaimra. - Most már tisztára olyan stílusom lesz, mint neki! Utána beültünk egy pizzériába. Ennyi. - vonok vállat. Felkelek és becipelem a cuccokat a szobámba, majd elkezdem kipakolni. Cassy még mindig nem szólt semmit, csak csillogó szemekkel figyelte a bizsukat, ruhákat, a néhány cipőt és kalapot. - Hé. - szólok, mire felnéz rám. - Hiányzik a szerelem, igaz? - kérdezem komolyan. Lesüti a szemét, majd feláll és megölel.
- Igen. - motyogja.
Másnap pontosan érünk be a Moonstoneba. Átöltözünk és kiléptünk az asztalokhoz, ahol Adam várt a pultnak dőlve, karba tett kézzel. Amint megpillantott, megeresztett egy félmosolyt. Megtorpantam, ő pedig még mindig mosolyogva, felhúzta a szemöldökét. Erőt vettem magamon és odasétáltam hozzá. Egy puszit adott a számra majd megszólalt:
- Itt van már a főnököd?
- Még nincs. - mondom és oldalra sandítok. Cris és Cassy egymás mellett állnak vigyorogva és minket bámulnak. Nem szeretem az ilyen helyzeteket. Miért kell a szerelmeseket - jelen esetben csak egy szerelmest - bámulni? Hamisan rájuk mosolyognék de csak egy fintort sikerül kihoznom magamból.
Nyílik a hátsó ajtó és John lép ki, a kezét törölgetve. Lerakja a kis törölközőt a pultra majd közelebb jön. Adam kissé elém áll, hogy nem kapjak az ordításából - ha egyáltalán John tud ordítani..
- Jó napot! Adam Lambert vagyok. Már bizonyára találkoztunk. - nyújt a főnökömnek kezet.
- John Melody. - biccent. Arckifejezésén látom, felismerte.
- Tudja, sajnálom, hogy Cassy tegnap nem jött dolgozni. Velem volt és elszaladt az idő. Remélem nem bánja. - magyarázta olyan hangsúllyal, amit én még nem hallottam. Hű, kezdem azt hinni, hogy nálam is jobban manipulálja az embereket.
- Öhm.. semmi baj. Megeshet.. - makogja.
- Akkor köszönöm. Köszönjük. - nyomja meg a szót és rám néz.
- Ja igen, köszönöm. - próbálok megint mosolyogni.
- Hát akkor viszlát. Sziasztok! - köszön Cassyéknek akik kórusban visszaköszönnek. Vigyorogva, természetesen.. - Majd hívlak. - mosolyog rám és még egy puszival távozik.
- Naa? - lépdel mellém Cris pár perc után, másik oldalamon Cassyvel, mintegy közrefogva. Elhúzom a számat és ránézek.
- Naa? - utánzom le én is elnyújtva a szót, az akcentusával.
- Hát veled meg mi van? - kérdez vissza elfintorodva.
- Kérdezősködőset fogunk játszani?
- Mert idegesítene?
- Szerinted?
- Nem bunkó az a személy, aki nem válaszol az embernek?
- Te ismersz olyat?
- Naomi! - néz rám hitetlenkedve.
- Vesztettél. Egyébként te is olyan vagy. - mondom és elsétálok az egyik asztalhoz, hogy felvegyem a rendelést. Ilyen kedvem van, senki ne akarjon megváltoztatni.
Miután lejárt a munkaidőnk, Cassyvel hazafelé mentünk, az autóban. Nem szóltunk egymáshoz egész úton. De ez így volt az étteremben is. Se John, se Cassy, de még Cristofel sem szólt hozzám. Most mit vannak úgy oda? Tudják, hogy milyen hangulatingadozásaim szoktak lenni és Adamről is tudnak. Akkor meg minek kell játszani a mártírt?
Otthon leültem a szobámban és az ölembe vettem a laptopot. Régen néztem már meg az oldalakat. Facebook.. pár like. Twitter.. pár követő. Instagram.. pár kép. A többit már meg sem nézem, ha van. Gondolni sem akarok rá, most minden felidegesít. De valamivel csak el kell ütnöm az időt.
Bosszankodva felállok és elkezdem ledobálni a ruháim. Fehérneműben beállok a tükör elé és végignézek magamon. Híztam, már nem vagyok olyan vékony mint voltam. Ekkor beugrik, hogy edzenem kellene. Igen, azzal legalább az idő is elmegy.
Benéztem az ágy alá, ahol a sok kacatomat tárolom, kivettem a súlyzóimat és felálltam. A gépemről zenét kapcsoltam és elkezdtem tornázni.
20 perc nyújtás, súlyzózás, felülés után Cassy nyitott be a szobába. Megálltam, kikapcsoltam a zenét majd elterültem a padlón. Nem mondott rá semmit, de a szája szélében mosoly bujkált.
- Elmegyek bulizni Crissel. Akarsz jönni?
- Kösz, nem. Nemrég már voltunk.
- Hát rendben. Majd jövök valamikor. Talán 2 óra fele hazajövök, de ha reggelre nem érek vissza, hívd a rendőrséget. - viccelődik mosolyogva. - Mindjárt indulok, az ajtót majd bezárom. Szia!
- Szia! - köszönök vissza, majd elmegyek fürdeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése