Adam szemszöge:
Szerdán az ébresztőm hangjára ijedtem fel, miszerint fel kellene kelnem és el kéne húznom a stúdióba. Teljesen kivagyok, hétfőn és kedden is egész nap dolgoztam és még Naomit se tudtam felhívni.
Kimásztam az ágyból, megmosakodtam és felöltöztem majd elindultam megcsinálni a barna csodalöttyömet. Bekapcsoltam a kávégépet és gondolkozni kezdtem a teendőimen. Holnap nem kell sehova mennem, hurrá! Ma se kell sokat a stúdióban lennem, szerintem csak délig. Hiányzik Naomi, talán most felhívhatnám, hogy átjön-e este. Mikor azt mondta programja van, hirtelen azt hittem csak lerázni akar, hogy ne minden percét velem töltse. Aztán elhessegettem az ötletet. Bár nem mondta ki, látszott rajta, hogy ő is szeret.
Miután megittam a kávémat elindultam a stúdióba ahol Tommy, a basszusgitárosom nagy mosollyal várt.
- Hello! - ölelt meg, majd el is engedett. - Fáradt vagy? Bocs, beugratós kérdés, tudom, hogy igen.
- Szia. - köszönök neki késve.
- Kicsit le vagy lassulva. - vigyorog. - Ó, még el nem felejtem, azt mondták ma nem kell dolgoznunk.
Felordítok kétségbeesésemben, miért kellett felkelnem?! Pontosabban csak a képzeletemben ordítok, a valóságban bambán nézek barátomra.
- A többiek is bejöttek, én maradtam itt, hogy szóljak. Látod mit meg nem teszek érted? Jössz nekem egyel!
- Persze. - mosolygok rá halványan.
- Mit terveztél mára? Tudom, egy zombi vagy, de akkor is bulizhatnánk annak örömére, hogy már nem kell sokáig itt robotolnunk.
- Igazából most akartam felhívni Naomit, hogy vacsorázzunk együtt.
- Naomit?
- Igen. Emlékszel, hétfőn szinte kihallgattál, amiért majd kicsattantam az örömtől.
- Ja, igen. Hát oké, majd bepótoljuk valamikor. - mondta majd elköszöntünk egymástól és beültünk az autónkba.
Mielőtt beindítottam volna a kocsit, megcsörgettem Naomit:
- Igen? - szólt bele, a hozzá nem illő komolysággal.
- Szia.. Adam vagyok. - mondtam miután pár másodperc után se szólt vissza.
- Adam, szia!
- Nahát, helló! - köszönök még egyszer mosolyogva. - Ma este már ráérsz?
- Ma? Persze. Mit is terveztél?
- Hogy eljössz hozzám vacsorázni.
- Ja igen. Várjunk, te tudsz főzni?
- Hát.. néha szoktam csinálni ezt-azt..
- Ugye ételmérgezést nem fogok kapni? - viccelődik.
- Ugyan már! Hétre érted megyek.
- Oké, szia!
Miután letettem a telefont, elindultam a bevásárlóközpontba, hogy vegyek néhány dolgot a vacsorához. Néhányat? Egy egész készletet! Egyáltalán nem szokásom főzni, alkalomadtán szoktam csak, könyvből olvasva.
Miután megérkeztem azon agyaltam mit is főzhetnék. Amilyen szerencsétlen vagyok, elfelejtettem megkérdezni mit szeret. Halat vagy kacsát csináljak? Vagy inkább az a kérdés, hogy mit tudnék megcsinálni? Valamit tuti bénázni fogok, szóval maradok az első kérdésnél. A kacsa lesz a legjobb, azt csak nem lehet annyira elrontani. Meg legalább egyikünk se fog megfulladni egy nagyobb szálkában.
A telefonomról megnéztem milyen receptek vannak és kiválasztottam a vörösboros kacsasültet majd elindultam megkeresni a hozzávalókat.
Amikor hazaértem kipakoltam mindent a pultra de még nem fogtam bele a sütésbe. Túl korai lenne és ezt frissen finom enni. De akkor mit csináljak? Gondolkozz, gondolkozz..
Ekkor hirtelen megszólalt a zsebemben a telefonom. Terrance az a legjobb haverom.
- Hello! - szólok bele a telefonba.
- Na szia! Hallom, lefújtad a ma esti partinkat.. Szép dolog mondhatom. - mondja komoran.
- Hogyan? Te tudtál róla? Sajnálom, ti attól bulizhattok de én most nem tudok.
Ekkor a vonal másik végéről nevetést hallok.
- Csak ugratlak. Egyébként meg, hogy gondoltad, hogy buliznánk nélküled? - kis hatásszünet után újabb kérdést tett fel. - Miért halasztottad el?
- Neked még nem meséltem Naomiról, igaz?
- A csajodról? Csak Tommy-nak mondtad el, de már az egész banda tudja. - a szemem előtt látom, ahogy elvigyorodik.
- Ez komoly? Na, már mindegy, úgyis elmondtam volna. Szóval vele leszek ma este, meghívtam vacsorára.
- Értem. Na most le kell tennem, szép estét nektek! - nyomta ki a telefont.
Hogy teljen az idő, megnéztem néhány epizódot a kedvenc sorozataimból a neten. Amikor már a harmadiknál jártam, kijött rajtam, hogy mennyire fáradt vagyok és elaludtam. Szerencsémre időben felkeltem, hogy el tudjam készíteni a kacsát. Jó, egy kicsit sietnem kell, nem lesz nagy ügy.
Gondoltam én. A valóságban ez sokkal nehezebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése