Naomi szemszöge:
Miután eljöttünk Andertől, megkerestük a többieket. Szerencsére mindenki előkerült, volt aki visszament Tommyhoz és olyan is akadt aki nálunk éjszakázott. Kibeszéltük magunkból, hogy ez volt az évszázad partija és mindenki hazament. Amikor megérkeztünk Cassy egyből besietett a szobájába, én is így tettem. Előhalásztam az ágy alól a naplómat és írni kezdtem. Leírtam azt is, hogy Adam mondta, hogy bízhatok benne. Aranyos tőle, de mégis mit vár? Nem fogok elmondani magamról semmi olyat, amit más nem tudhat meg. Ő sem kivétel, csak egy a sok közül.
Éppen befejeztem volna még pár mondatot, amikor Cassy nyitott rám. A naplót az ágynemű alá csúsztattam és megfordultam.
- Hmm?
- Bejöhetek? - kérdezte félénken.
- Persze. Ülj csak le. - paskoltam meg az ágyamat. Leült velem szemben törökülésbe és elpirult. - Hát te?
- Tudod.. éjszaka.. - kezd dadogni.
- Mondd már ki, mit akarsz! - néztem rá. Ő is rám nézett majd nagy levegőt vett és hadarni kezdett:
- Amikor mindenki szanaszét sodródott, néhány ember itt maradt, köztük Tommy is és összejöttünk. - mondta az arcát fogva és elterült az ágyon. Néhány másodpercig csak néztem, aztán leesett a szitu.
- Wow! Gratulálok! - ráztam meg a vállát. Ő visítozva kezd el nevetni és a hátára fordul.
- Annyira örülök, hogy azt te elképzelni sem tudod! Olyan aranyos volt. - kuncogott.
- Én pedig örülök, hogy te örülsz. De most elmentem zuhanyozni. - állok fel.
- Oké. - válaszolja, de nem mozdul.
- Esetleg..
- Most mi van? A fürdőszobádba zuhanyzol, én meg megvárlak itt. - néz fel rám. Még pár másodpercig bámulom, remélve, hogy elhagyja a szobámat. Ez bejött: - Jól van.
Gyorsan lezuhanyzok és megmosom a fogaim. Szembenézek a tükörképemmel és a szokásom szerint, csak nézem magamat. A szemembe mélyedve gondolkozok. Olyan fajta csillogást látok szemeimben, amit talán még soha.
Magamra csavartam a törölközőt és kiléptem a fürdőből. Felvettem a kényelmes, puha pizsamámat és már álmosabb is lettem.
- Visszajöttem. - vágtatott be Cassy, illatosan, ő is pizsamában. Valakinek talán zavaró lehet a barátnőm hiperaktivitása, de én már megszoktam.
Lefeküdtem az ágy egyik szélére és magam mellé engedtem Naomit. Sokáig beszélgettünk, míg el nem fogott az álom.
Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Hétfő van. A legutálatosabb dolog az életemben, azok a hétfők.
Magam mellé pillantok, de Cassy nem fekszik az ágyamban. Biztosan kiment amikor elaludtam.
Visszatérve szokásomhoz, késve értem Cassy mellé az autóba, de ő most nem tette szóvá.
Mikor beértünk az étterembe még senki nem ült az asztaloknál. Cris mellé léptem és vigyorogva néztem a szemébe.
- Milyen volt a tegnap?
- Ahhoz képest, hogy estére.. Mit estére?! Hajnalra elkallódtunk, nagyon szuper volt. De ezt meg is beszéltük. Sokan rám is hajtottak. - mosolyodott el, majd hirtelen összerázkódott.
- Nem kell kifejtened. - bököm oldalba és elmentem kiszolgálni az első vendégünket.
- ..és ahogy öltözködött. Mint valami csavargó! - jellemzem Cassynek az egyik tahó vendéget hazafelé menet. Kicsi szünetet tartottam, hátha tesz valami megjegyzést, de semmi. Az csak most esik le, hogy tegnap óta nem is szól hozzám. - Talán valami baj van? - kérdezem.
- Nem, dehogy. Csak nem vagyok beszédes kedvemben. - mondja színtelen hangon. Felhúzom a szemöldökömet és rá pillantok. Valami nem stimmel vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése