Adam szemszöge:
Cassy mondanivalója úgy ért, mintha minden egyes szavával kést szúrt volna belém. De bízom benne, hogy ezek a sebek idővel elmúlnak.
Kedves volt tőle, hogy elmondta amit tudnom kell. Megtalálta Naomi naplóját, amikor ráfeküdt az ágyára. Talán nem volt túl szép tőle, hogy beleolvasott, de az lényegtelen. Először az suhant át az agyamon, hogy félreismertem és csak hazudik.. Aztán megmutatta. A csalódottságot átvette a harag, mérhetetlen harag. Átfutott az agyamon az is, hogy legszívesebben felpofoznám szeretett barátnőmet. Gyorsan el is hessegettem, hiszen nem akarok olyan alacsonyra süllyedni. Egy idő után, aztán már csak szomorúságot éreztem. A szomorúságot és a magányt.
Másnap álmosan ébredtem, egész éjszaka csak forgolódtam. Nem volt ez másképp nappal sem. Semmihez sem volt kedvem, legszívesebben eltűntem volna. Tommy barátom biztosan megérezte, hogy nem vagyok valami jó bőrben mert felhívott.
- Haver ma nem jelentkeztél, valami van veled? - kérdezte. Telepatikus képessége van?
- Tegnap szakítottam Naomival. - vallottam be. Tudtam, hogy így is úgy is, de meg fogja egyszer tudni.
- Hogy?! Miért? - lepődik meg.
- Kihasznált. A szokásos.
- Sajnálom. - halkítja le a hangját.
- Ugyan, semmiség! Már megszoktam.
- Hé, ne mondj ilyeneket! Ezt nem lehet megszokni.
- Pedig nekem sikerült.
- Adam, mondom.. Tudod mit? Fél óra és ott vagyok.
- Tommy ne gyere! Hallod? Nem kell a szentbeszéd! Nem foglak beengedni! - tiltakoznék, de hiába, már rég letette.
Fél óra múlva Tommy csakugyan a házam előtt állt. Úgy ahogy voltam kinyitottam az ajtót, bár tudtam, hogy a látvány nem fog neki tetszeni. Boxerben, kócosan, büdösen és karikás szemekkel pillantottam vissza rá, mire eltátotta száját.
- Na, ebből elég! - lépett be és bevágta maga mögött az ajtót. Elráncigált a fürdőszobába, majd megparancsolta, hogy zuhanyozzak és kisétált a helyiségből. Kelletlenül, de lezuhanyoztam, majd fogat mostam. Kis idő múlva bejött és a hálószobám felé vezetett. Felöltöztem és már ember módjára néztem ismét a szemébe.
- Ez hihetetlenül nehéz volt? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire én megráztam a fejem. Leültetett az ágyra és belekezdett a szokásos beszédébe:
- Tudom, hogy már a könyöködön jön ki, de vázolom a helyzetet. Most szépen mindent elmondasz az elejétől a végégig, minden kis részletet tudni akarok. Miután kibeszélted magad, elmondom a véleményem, akár érdekel, akár nem. Majd elegyünk és berúgunk valahol. Oké? - kérdezte mosolyogva. A szerencsétlen helyzetemet félretéve, én is elmosolyodtam és bólintottam. Legalább van valaki, akire mindig számíthatok.
Minden úgy volt, ahogy mondta. Először elmeséltem neki a szituációm, majd egyesek szerint férfira nem méltó módon elpityeredtem. Ő elintézte az egészet egy baráti öleléssel és megtartotta az agymosást. Majd elmentünk Los Angeles egyik legjobb szórakozóhelyére. Legalábbis szerintünk a legjobbra..
Annyi mindent összeittam, hogy az este közepére már a nevemre se emlékeztem. Csak azt tudtam, hogy elviselhetetlen hányingerem van, de a mosdó meglátogatása után már jobb kedvvel léptem a táncparkettre. Elég sok mindenkivel táncoltam és voltak köztük nagyon kétes alakok is, de nem érdekelt. Jól éreztem magam és csak ez számított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése