Imperfect romance - 21. fejezet

Naomi szemszöge: 

A napok semlegesen  teltek. Kedden se mentem dolgozni, de végre rászántam magam arra, hogy egyek, akkor is csak egy almát.
Szerdán kicsit megpróbáltam összeszedni magam és kettőkor kikeltem az ágyból, hogy rendbe hozzam magam. Nem akarok még több próbát kihagyni Adam miatt.
Felkeltem és bementem a fürdőszobámba. Szinte megijedtem magamtól, amikor beesett arcomat és halálsápadt bőrömet láttam. Megmosakodtam, majd felkaptam magamra egy lezser ruhát és indultam. Cassyre nyilván nem számíthatok, ezért megint a metrót választom.
A színházba érve kérdésekkel bombáznak, állapotom láttán. Hiába, hogy jóban vannak velem, tudom, hogy egyáltalán nem érdekli őket a hogylétem. Talán egy hangyányit, de azt is csak azért, mert nem szeretnék ha lemaradnék a darabbal és kavarodás lenne. Hazudok nekik néhány dolgok arról, hogy miért vagyok ilyen, majd le is zárom a témát.

A próba után, rászánom magam és elindulok Adamhez. Pontosabban szerintem Adamhez, ugyanis nem néztem meg az utat eléggé, hogy teljesen kiigazodjak. Sokáig bolyongok a városban, embereket fellökdösve, ezzel sok szitokszót összegyűjtve. Voltak egész találékonyak is..
Egy óra múlva megtalálom az ismerős utcát, ahol a gyönyörű villák állnak. Engem mégiscsak Adamé fogott meg legjobban. Nem olyan semleges, mint a többi.
Megállok a háza előtt és alaposan megvizsgálom. Lehet, hogy most látom utoljára? Szokatlan, hogy egy ház után siránkozok, de ez van. Azonban nem a ház miatt jöttem.. Szomorú tekintettel nézek a bejárati ajtóra és nagy levegőt veszek, majd elmegyek.

Másnap reggel kelek, ugyanis rájöttem, azzal, hogy sajnáltatom magam nem lesz semmi jobb. Ezt a szervezetem is jelezte, miután pár napig semmit nem ettem, hihetetlen rosszullét tört rám az éjszaka. Befaltam az összes édességet, amit találtam a házban, hogy kicsit helyre állítsam a vércukrom.
Felkaptam magamra valamit és kimentem a konyhába kávét csinálni. Lehet, hogy most rossz ötlet, de kell az energia. A konyhába érve megpillantottam Cassyt, a teáját szürcsölgetve.
- Szia!
- Szia! - köszön vissza. Haladunk..
- Nézd, - ülök le én is. - nem volt jó amit tettem. Megbántam. Legyen elég ennyi és lépjünk túl ezen. Nem téged csaptalak be. Vagy arról is olvastál volna? - kérdezem, miközben magamban azon reménykedek, hogy nem olvasta el csak az Adam részét.
- Nem. - mondja, majd felállva besétál a szobájába. Pár pillanat múlva a naplómmal a kezében jön vissza. - Tessék. - nyújtja felém. Bólintok, majd elveszem és leteszem a mellettem lévő székre. - Spongyát rá! - mosolyodik el nagyon halványan.

A Moonstoneba érve Crissel is megbeszéltem a helyzetet - hát persze, hogy Cassy elmondta neki is -, bár ő nem volt kiakadva. Miért is lenne? Nem az ő dolga. Ezért bírom, jó felfogása van.
Miután letelt a munkaidőnk, Cassy elment a boltba, hogy bevásároljon, én pedig leültem egy asztalhoz, hogy Cristofellel beszélgessek.
- Szóval újabban mi a problémád? - húzza fel a szemöldökét.
- Milyen kérdés ez? A barátom szakított velem!
- De nem szeretted.
- De most szeretem.
- Na fussunk neki újra. Kihasználtad, majd miután szakított veled, belészerettél?!- lepődik meg a saját kérdésén.
- Huh Cris, nem érted. - csóválom meg a fejem, majd sóhajtok. - A kapcsolatunk elején nem szerettem. De egy idő után már bevallottam magamnak, hogy megszerettem. - öntöm ki a szívem, saját magamtól undorodva. - Ám azt már nem tudtam leírni a naplómba. Cassy elmondta neki azt, ami le volt benne írva és utána még szép, hogy nem hitt nekem Adam!
- Világos.. - néz félre Cris. Látszólag nem tudja mit csináljon, ezért csak feláll és megölel.