Szóval itt is közlöm, aki netán nem olvasta a kommenteket, hogy folytatni fogom. A második részét nem tervezem ilyen hosszúra - negyven fejezetesre.. - de megpróbálom majd terjedelmesen megírni.
Jó olvasást!
Adam szemszöge:
Amikor megláttuk a két férfit a kapuban feszítve, mindenkiben megfagyott a vér. Nem mozdítva el a tekintetemet róluk, ráemeltem a szememet Enochra, aki elfelejtett levegőt venni. Mire erre ráeszmélt, zihálva kezdett lélegezni, és szinte hallottam a fogaskerekeket az agyában kattogni, kiutat keresve.
- Enoch? - vonta fel a szemöldökét az egyik.
- Hála, hogy jöttetek, Garnet! Egyedül ezeket a nyomorultakat nem tudtam megállítani. - kezdte, mire eltátottam a számat. - Átvágtak, hogy ki tudják szabadítani a csajt. De nálad van fegyver, igaz..? - kérdezte, mire én összeraktam a dolgokat. Enoch velünk van, csak meg akarja tudni, hogy van-e náluk pisztoly, hogy ne vaktában meneküljünk. Játssza a szerepét, ráadásul nagyon jól.
- Valóban? - lépett közelebb az állítólagos Garnet, mire a másik követte, mint valami pulikutya. Nem szólt mást, ezért Enoch folytatta:
- Dobj egy pisztolyt nekem is, és elcsitítom őket. - ment közelebb hozzájuk, de a szemében látszott a bizonytalanság. Garnet végignézett rajtunk, majd a fiúra emelte tekintetét.
- Nincs nálam.
Encochnak felcsillant a szeme, de mielőtt bármit mondhatott volna, Garnet újra megszólalt.
- Miért vizes a hajad? - emelte a gusztustalan kezét Naomi felé. Kétségbeesett tekintettel nézett Enochra, mire annak kitágultak a szemei. - Te hazudsz. - fordította lassan tekintetét a fiú felé.
Védelmezően Naomi elé álltam, és gondolkodni kezdtem. Itt az idő, hogy én is tegyek valamit, ha már eljöttünk ide. Az egyetlen esélyünk az elől lévő kerítés, ugyanis hátul végig szögesdrót van. Csak valahogy el kéne terelni a figyelmüket.. Tommyval összenéztünk, a barna szemekben apró félelmet láttam.
Enoch sóhajtott egy hatalmasat, majdnem hogy morgott, és hirtelen beletérdelt Garnet ágyékába, majd arcon vágta az öklével. Reccsenést hallottam, és a férfi a földön kötött ki. A másik megpróbált nekitámadni, bár ő jóval vékonyabb volt a testes társánál. Mindenki sokkolva állt, én pedig kapcsoltam, és odaszaladtam Enochnak segíteni. A nyakánál megfogtam - ha jól emlékszem Silast -, és elrántottam a fiútól, lehajítva a földre. Nagy levegőt véve megdörzsölte a nyakát, és megpróbált felállni, közben Garnet is kezdett magához térni.
- Futás! - intettem a kapu felé, de Cassy meg se mozdult. Cris karon fogta a két lányt, és bukdácsolva kimentek a kapun. Silas már felállt, és hozzám rohanva lendítette öklét. Jobb kezemmel elkaptam a csuklóját, közben visszakézből lekevertem neki egy akkora pofont, hogy visszaesett a helyére. Ránéztem Tommyra, tudatva vele, hogy kövessük Naomiékat, majd a mellettem álló Enochot megbökve sietősen a kapu felé indultam. Tommy aprót kiáltott, mire visszanézve annyit láttam, hogy Garnet a földön fekve, vérző arccal megragadta a lábát. Odaszaladtam hozzá, és ráléptem a kezére úgy, hogy szinte biztos voltam benne, hogy eltört. Hallottam Garnet fojtott kiáltását, és elkezdtünk az autó felé rohanni. Távolabbról kinyitottam Cassyéknek a kocsit, hogy beszálljanak, még mi odaérünk. Pár méterre az autótól dörrenést hallottam, és Tommy felüvöltött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése