Imperfect romance - 21. fejezet

Naomi szemszöge: 

A napok semlegesen  teltek. Kedden se mentem dolgozni, de végre rászántam magam arra, hogy egyek, akkor is csak egy almát.
Szerdán kicsit megpróbáltam összeszedni magam és kettőkor kikeltem az ágyból, hogy rendbe hozzam magam. Nem akarok még több próbát kihagyni Adam miatt.
Felkeltem és bementem a fürdőszobámba. Szinte megijedtem magamtól, amikor beesett arcomat és halálsápadt bőrömet láttam. Megmosakodtam, majd felkaptam magamra egy lezser ruhát és indultam. Cassyre nyilván nem számíthatok, ezért megint a metrót választom.
A színházba érve kérdésekkel bombáznak, állapotom láttán. Hiába, hogy jóban vannak velem, tudom, hogy egyáltalán nem érdekli őket a hogylétem. Talán egy hangyányit, de azt is csak azért, mert nem szeretnék ha lemaradnék a darabbal és kavarodás lenne. Hazudok nekik néhány dolgok arról, hogy miért vagyok ilyen, majd le is zárom a témát.

A próba után, rászánom magam és elindulok Adamhez. Pontosabban szerintem Adamhez, ugyanis nem néztem meg az utat eléggé, hogy teljesen kiigazodjak. Sokáig bolyongok a városban, embereket fellökdösve, ezzel sok szitokszót összegyűjtve. Voltak egész találékonyak is..
Egy óra múlva megtalálom az ismerős utcát, ahol a gyönyörű villák állnak. Engem mégiscsak Adamé fogott meg legjobban. Nem olyan semleges, mint a többi.
Megállok a háza előtt és alaposan megvizsgálom. Lehet, hogy most látom utoljára? Szokatlan, hogy egy ház után siránkozok, de ez van. Azonban nem a ház miatt jöttem.. Szomorú tekintettel nézek a bejárati ajtóra és nagy levegőt veszek, majd elmegyek.

Másnap reggel kelek, ugyanis rájöttem, azzal, hogy sajnáltatom magam nem lesz semmi jobb. Ezt a szervezetem is jelezte, miután pár napig semmit nem ettem, hihetetlen rosszullét tört rám az éjszaka. Befaltam az összes édességet, amit találtam a házban, hogy kicsit helyre állítsam a vércukrom.
Felkaptam magamra valamit és kimentem a konyhába kávét csinálni. Lehet, hogy most rossz ötlet, de kell az energia. A konyhába érve megpillantottam Cassyt, a teáját szürcsölgetve.
- Szia!
- Szia! - köszön vissza. Haladunk..
- Nézd, - ülök le én is. - nem volt jó amit tettem. Megbántam. Legyen elég ennyi és lépjünk túl ezen. Nem téged csaptalak be. Vagy arról is olvastál volna? - kérdezem, miközben magamban azon reménykedek, hogy nem olvasta el csak az Adam részét.
- Nem. - mondja, majd felállva besétál a szobájába. Pár pillanat múlva a naplómmal a kezében jön vissza. - Tessék. - nyújtja felém. Bólintok, majd elveszem és leteszem a mellettem lévő székre. - Spongyát rá! - mosolyodik el nagyon halványan.

A Moonstoneba érve Crissel is megbeszéltem a helyzetet - hát persze, hogy Cassy elmondta neki is -, bár ő nem volt kiakadva. Miért is lenne? Nem az ő dolga. Ezért bírom, jó felfogása van.
Miután letelt a munkaidőnk, Cassy elment a boltba, hogy bevásároljon, én pedig leültem egy asztalhoz, hogy Cristofellel beszélgessek.
- Szóval újabban mi a problémád? - húzza fel a szemöldökét.
- Milyen kérdés ez? A barátom szakított velem!
- De nem szeretted.
- De most szeretem.
- Na fussunk neki újra. Kihasználtad, majd miután szakított veled, belészerettél?!- lepődik meg a saját kérdésén.
- Huh Cris, nem érted. - csóválom meg a fejem, majd sóhajtok. - A kapcsolatunk elején nem szerettem. De egy idő után már bevallottam magamnak, hogy megszerettem. - öntöm ki a szívem, saját magamtól undorodva. - Ám azt már nem tudtam leírni a naplómba. Cassy elmondta neki azt, ami le volt benne írva és utána még szép, hogy nem hitt nekem Adam!
- Világos.. - néz félre Cris. Látszólag nem tudja mit csináljon, ezért csak feláll és megölel.

Imperfect romance - 20. fejezet

Naomi szemszöge: 

Miután Adam magamra hagyott hazasiettem metróval és csak zokogtam. A szép kép amit felállítottam romba dőlt és nem maradt már a helyén csak a romok. Ezernyi kérdés fogalmazódott meg bennem, de nem volt kihez feltennem. Meg akarok neki magyarázni mindent, de tudom, hogy úgysem értene meg. Meghazudtolna és csak melegebb éghajlatra küldene.
Az érzés, ami számomra eddig idegen volt, elviselhetetlen és borzalmas. Mind ideáig nem tudtam, hogy mennyire tud fájni fizikailag a szív. Ezt soha nem akartam megtapasztalni.

Másnap későn keltem és csak feküdtem az ágyban. Késő délután szántam rá magam arra, hogy kimenjek a fürdőbe. Hétfő volt, de a legkevésbé sem érdekelt a munka.
A zuhany alatt állva azon töprengtem, hogy hogyan tudtam én ennyire megszeretni. Elég nyálasan hangzik, de mindent megtennék érte. Pedig pár héttel ezelőtt még azt mondtam, hogy lehetetlen az, hogy belé szeressek. Tovább kerestem az emlékeimben, majd eszembe jutott az első találkozásunk, amikor nekem sietett. Még csak nem is ismertem, az arcát is alig láttam, mégis leblokkoltam.
Fejcsóválva léptem ki a fürdőkádból és megtörölközve visszadőltem az ágyba. Ha most valaki látna, bizonyára azt hinné, hogy szánalmas vagyok. És az a legszörnyűbb, hogy talán igaza lenne.

Magamra kapom a köntösömet és kimegyek a nappaliba, hogy tévézéssel üssem el az időt.
- Az életem hátralévő idejét.. - motyogom elfintorodva és leülök a kanapéra. Végigkapcsolgatok az összes csatornán és amikor ott tartanék, hogy ezt a műveletet még egyszer megismétlem, Cassy érkezik haza.
- Szia. - köszön hideg hangon.
- Szia! - köszönök vissza kicsit élettelibben. Kimegy a konyhába, majd visszatér egy tányér levessel és leül. Nem kérdezi meg, mi bajom van, miért nem mentem dolgozni, amiért sejtek valamit. - Nem vagyok jól.. - kezdek bele a színészkedésbe.
- Aha.
- A halálomnál járok.. Figyelsz? - kérdem, mire felpillant, de érdeklődést nem látok a szemében.
- Igen.
- Adam szakított velem.. - folytatom, sóhajtozva.
- Sajnálom. - szűri fogai közül. Nehezére esik ezt kimondani.
- Te voltál? - kérdezem erősebb hangon.
- Nem tudom miről beszélsz. - válaszolja miközben leteszi a tányért a kisasztalra.
- Ezt a mondatot abból a hülye sorozatokból vetted. Ha tényleg nem tudnád, nyafogva kérdezted volna, hogy mit hordok itt össze. Szóval?
- Képzeld, igen én voltam. - néz rám szúrósan. - Ráfeküdtem a naplódra és amikor fel akartam húzni a lepedőt, hogy mi az, az leesett és kinyílt. Nem, ezt nem a sorozatokból szettem. Így volt és láttam valami érdekeset.. - halkítja lejjebb hangját. - Lehet, hogy nem volt szép tőlem, de az más. Te sokkal rosszabb dolgot csináltál.
Hirtelen az ütő is megáll bennem, majd szép lassan meg is nyugszok. Szerencsémre Adamre gondol, nem pedig arra mit csináltam pár évvel ezelőtt.
- Nem kellene beleszólnod. - védem magam.
- Nem kellene kihasználnod másokat. Tudnia kellett. - mondja és szemében meglátok némi sajnálatot, amit rögtön palástol.

A beszélgetésünk után bevonultam a szobámba és felnéztem a netre. Olyan szavakra kerestem rá mint Naomi Parker és Adam Lambert, de szerencsére semmi olyat nem találtam, ami arra utalna, hogy elmondta volna a sajtónak. Se ilyen, se pedig más jellegű eredményt nem találtam. Ezek szerint nem találtak meg minket. Kikapcsolom a laptopot, majd elnyúlok az ágyamon. Furcsa elégedetlenség és hiányérzet fog el. Nagy nehezen túllépek rajta és álomba merülök.

Imperfect romance - 19. fejezet

Adam szemszöge: 

Cassy mondanivalója úgy ért, mintha minden egyes szavával kést szúrt volna belém. De bízom benne, hogy ezek a sebek idővel elmúlnak.
Kedves volt tőle, hogy elmondta amit tudnom kell. Megtalálta Naomi naplóját, amikor ráfeküdt az ágyára. Talán nem volt túl szép tőle, hogy beleolvasott, de az lényegtelen. Először az suhant át az agyamon, hogy félreismertem és csak hazudik.. Aztán megmutatta. A csalódottságot átvette a harag, mérhetetlen harag. Átfutott az agyamon az is, hogy legszívesebben felpofoznám szeretett barátnőmet. Gyorsan el is hessegettem, hiszen nem akarok olyan alacsonyra süllyedni. Egy idő után, aztán már csak szomorúságot éreztem. A szomorúságot és a magányt.

Másnap álmosan ébredtem, egész éjszaka csak forgolódtam. Nem volt ez másképp nappal sem. Semmihez sem volt kedvem, legszívesebben eltűntem volna. Tommy barátom biztosan megérezte, hogy nem vagyok valami jó bőrben mert felhívott.
- Haver ma nem jelentkeztél, valami van veled? - kérdezte. Telepatikus képessége van?
- Tegnap szakítottam Naomival. - vallottam be. Tudtam, hogy így is úgy is, de meg fogja egyszer tudni.
- Hogy?! Miért? - lepődik meg.
- Kihasznált. A szokásos.
- Sajnálom. - halkítja le a hangját.
- Ugyan, semmiség! Már megszoktam.
- Hé, ne mondj ilyeneket! Ezt nem lehet megszokni.
- Pedig nekem sikerült.
- Adam, mondom.. Tudod mit? Fél óra és ott vagyok.
- Tommy ne gyere! Hallod? Nem kell a szentbeszéd! Nem foglak beengedni! - tiltakoznék, de hiába, már rég letette.

Fél óra múlva Tommy csakugyan a házam előtt állt. Úgy ahogy voltam kinyitottam az ajtót, bár tudtam, hogy a látvány nem fog neki tetszeni. Boxerben, kócosan, büdösen és karikás szemekkel pillantottam vissza rá, mire eltátotta száját.
- Na, ebből elég! - lépett be és bevágta maga mögött az ajtót. Elráncigált a fürdőszobába, majd megparancsolta, hogy zuhanyozzak és kisétált a helyiségből. Kelletlenül, de lezuhanyoztam, majd fogat mostam. Kis idő múlva bejött és a hálószobám felé vezetett. Felöltöztem és már ember módjára néztem ismét a szemébe.
- Ez hihetetlenül nehéz volt? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire én megráztam a fejem. Leültetett az ágyra és belekezdett a szokásos beszédébe:
- Tudom, hogy már a könyöködön jön ki, de vázolom a helyzetet. Most szépen mindent elmondasz az elejétől a végégig, minden kis részletet tudni akarok. Miután kibeszélted magad, elmondom a véleményem, akár érdekel, akár nem. Majd elegyünk és berúgunk valahol. Oké? - kérdezte mosolyogva. A szerencsétlen helyzetemet félretéve, én is elmosolyodtam és bólintottam. Legalább van valaki, akire mindig számíthatok. 

Minden úgy volt, ahogy mondta. Először elmeséltem neki a szituációm, majd egyesek szerint férfira nem méltó módon elpityeredtem. Ő elintézte az egészet egy baráti öleléssel és megtartotta az agymosást. Majd elmentünk Los Angeles egyik legjobb szórakozóhelyére. Legalábbis szerintünk a legjobbra..
Annyi mindent összeittam, hogy az este közepére már a nevemre se emlékeztem. Csak azt tudtam, hogy elviselhetetlen hányingerem van, de a mosdó meglátogatása után már jobb kedvvel léptem a táncparkettre. Elég sok mindenkivel táncoltam és voltak köztük nagyon kétes alakok is, de nem érdekelt. Jól éreztem magam és csak ez számított.

Imperfect romance - 18. fejezet

Ez kicsit hosszabb, mivel a történet egyik fontos részéhez értünk.
Jó olvasást!

Naomi szemszöge: 

Teltek a napok, én pedig egyre jobban belejöttem a színdarabba. Holnap lesz az előadás és én már nagyon izgulok. Meghívtam mindenkit akit közelebbről ismerek: Johnt, Crist, Cassyt, Adamet, Tommyt, Terrancet és Andersont. Most, hogy így végignéztem a meghívottak listáját, rá kellett jönnöm, hogy ebben az óriási városban alig ismerek valakit. Igaz, volt akivel szoktam találkozni a Moonstoneban, vagy bulikban, de ők nem lényegesek. Csak velük tartom rendesen a kapcsolatot és ez aggasztó.
Túllépve azon, hogy milyen kevés ismertségem van, rátérek valami másra. Az elmúlt napokban, nem történt semmi különös, dolgoztam, próbáltam és Adammel lógtam. Több mint két hét telt el azóta, hogy Cassy milyen furcsán viselkedett velem. Azóta is gyakran érzem úgy, hogy tartózkodóbb lett. Alig mondd el valamit és nem is keresi sokszor a társaságomat. Hibáztassatok érte, de nem merek rákérdezni, hogy mi baja lehet. Ha szeretné, elmondja majd ő maga.

Ma szombat van, elég hamar kellett kelnem, hogy beérjek a főpróbákra. Na jó, nem volt az olyan hamar, de hétvégén nekem minimum a délig alvás.
Az előadás csak este kezdődik, de mi egész nap a színházban vagyunk, gyakorlunk, készítjük a jelmezeinket. A Twist Olivért adjuk elő. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondolnak majd az alakításomra. Ez az első olyan fellépésem, ahol már kicsit jelentősebb szerepet kaptam.
Amikor már szinte az összes vendég megérkezett, elkezdtük sietősen megcsinálni az utolsó simításokat. A szívem a torkomban dobogott és hirtelen kiment a fejemből az összes szöveg. Ilyenkor nem szoktam megijedni, mert tudom, ha kimegyek a közönség elé, szinte úgy élem bele magam a szerepembe, mintha tényleg azaz ember lennék.

Az előadás végén, meghajoltunk és kivonultunk a teremből. Volt néhány hibám, de sikerült egy kicsit improvizálnom, ezért remélem senki nem vette észre. Miután átöltöztem és egy kicsit pihentem az öltözőben a színésztársaimmal beszélgetve, kimentem, hogy fogadjam a gratulációkat. Természetesen Adam ölelgetett meg elsőnek azt hajtogatva, hogy mennyire ügyes vagyok. Aztán jöttek a többiek és néhány olyan ember akit nem ismerek, csak tetszett nekik az előadásom. Elköszöntem a rendezőnőtől, majd elmentem vacsorázni Tommyékkal.

Másnapra Adammel megbeszéltük, hogy elmegyünk sétálni a belvárosba. Miután elkészültem, bevitettem magam Cassyvel a városban. Nem akartam, hogy Adam furikázzon, így is eleget költött már rám. Talán meglepő, de már lassan olyanok jutnak eszembe, hogy nem kellene az összes pénzét rám pazarolnia. De akkor minek vagyok vele? Jó kérdés és a válasz lehet bármely meglepő, az igazság, hogy kezdem megszeretni.
Adam már várt amikor megérkeztünk. Én gyorsan beugrottam egy kávézóba, hogy vegyek magamnak egy kávét, addig Cassy Adammel beszélgetett. Amikor beléptem a helyiségbe, kissé lelankadt a boldogságom, ugyanis a kasszához hosszú sor állt a reggelei csúcsforgalom lévén. Kivártam míg sorra következek, ugyanis nem volt energiám megnézni, hogy egy kicsit távolabbiban is ekkora-e a forgalom.

Hosszú percek után két kávéval a kezemben léptem ki az ajtón. Cassyék felé vettem az irányt, akik látszólag komolyan beszélgettek valamin, de amikor hallótávolságba értem elhallgattak. Cassy elmormolt egy köszönésfélét, majd beszállt az autóba és elhajtott.
- Hoztam neked is kávét. - nyújtom oda Adamnek az egyiket.
- Köszönöm. - veszi el egy nagyon halvány mosoly kíséretében, majd elindulunk az egyik sétányon. Kicsit furcsállom, hogy nem fogja meg a kezem, ezért én nyúlok az övéért. Rám emeli tekintetét, érzem ahogy megborzong érintésemre.

Kis idő után megállunk egy szép helyen, egy tó mellet a hídon. Szeretem ezt a pillanatot, szinte csak mi vagyunk a közelben, néhány futó kivételével. Adam sokáig nézi a tavat, majd hirtelen kirántja a kezét az enyémből.
- Ne játszd itt az ártatlant. - mondja fagyos hangon.
- Tessék?
- Tudod jól, hogy miről beszélek.
- Nem, Adam, nem tudom! - nézek rá hitetlenkedve.
- Na igazán? - kérdi. - Tudom, hogy nem szeretsz, hogy csak kihasználsz! - kiáltja magából kikelve, engem pedig villámcsapásként ér. - A pénzemet akarod, mi? Hihetetlen, hogy képes voltam elhinni, hogy érzel irántam valamit! Egy utolsó senki vagy! - veszi lejjebb hangját. Szemeiben a harag és a szomorúság csillan. Fogalmam sincs, honnan tudhatja, de engem ez most a legkevésbé sem izgat. Az egyetlen amire csak gondolni tudok, hogy most, hogy már olyan közel voltam az igazi szerelemhez, minden széttörik. Igaza van, tényleg egy utolsó senki vagyok. Mindenkit csak kihasználni tudok, kivétel nélkül. De most tényleg megszerettem és túl késő.
- Adam.. - szemeim megtelnek könnyel. Ritkán szoktam sírni, de ha megesik, annak oka van.
- Nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra! Többé nem érdekelsz, fogd fel! Ég áldjon! - szavaiból könnyen ki lehet venni a gúnyt. Visszafelé fordulna, de én a karja után kapok és megszorítom. Nyilván hiába, jóval erősebb nálam.
- Ne menj el! Adam értsd meg, megszerettelek!
- És ki is használtál!
- Az lehet. És sajnálom. De annak már vége. Kérlek, felejtsük ezt el! - nézek rá könyörgő szemekkel. Adam arca meglágyult, én pedig újra reménykedni kezdtem. Hiába. A harag mintha elszállt volna, arcára mély fájdalom telepedett, szívbe markoló fájdalom. Néhány percig csak némán figyelt, aztán váratlanul elrántotta karját és elsétált.

Friss!

Sziasztok! Azt tervezem, hogy az Imperfect romance után, vagy két fejezet között, két különálló történetet fogok hozni. Az egyik - amibe már bele is kezdtem - a jövőben fog játszódni, és sokkal eseménydúsabb lesz, mint az első történetem. Azt a címet adtam neki, hogy Az üldözött, ugyanis az egész történetben üldözni fogják, amikor már azt hiszi, hogy vége, akkor megint elkezdődik. A másik történet az Élet egy vidámparkban, mint azt a címe alapján megtudtátok, egy vidámparkban játszódik és annak titkait tárja fel. Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, az bátran jelezzen kommentben, vagy pipáljon.

Imperfect romance - 17. fejezet

Naomi szemszöge:

Miután eljöttünk Andertől, megkerestük a többieket. Szerencsére mindenki előkerült, volt aki visszament Tommyhoz és olyan is akadt aki nálunk éjszakázott. Kibeszéltük magunkból, hogy ez volt az évszázad partija és mindenki hazament. Amikor megérkeztünk Cassy egyből besietett a szobájába, én is így tettem. Előhalásztam az ágy alól a naplómat és írni kezdtem. Leírtam azt is, hogy Adam mondta, hogy bízhatok benne. Aranyos tőle, de mégis mit vár? Nem fogok elmondani magamról semmi olyat, amit más nem tudhat meg. Ő sem kivétel, csak egy a sok közül.

Éppen befejeztem volna még pár mondatot, amikor Cassy nyitott rám. A naplót az ágynemű alá csúsztattam és megfordultam.
- Hmm?
- Bejöhetek? - kérdezte félénken.
- Persze. Ülj csak le. - paskoltam meg az ágyamat. Leült velem szemben törökülésbe és elpirult. - Hát te?
- Tudod.. éjszaka.. - kezd dadogni.
- Mondd már ki, mit akarsz! - néztem rá. Ő is rám nézett majd nagy levegőt vett és hadarni kezdett:
- Amikor mindenki szanaszét sodródott, néhány ember itt maradt, köztük Tommy is és összejöttünk. - mondta az arcát fogva és elterült az ágyon. Néhány másodpercig csak néztem, aztán leesett a szitu.
- Wow! Gratulálok! - ráztam meg a vállát. Ő visítozva kezd el nevetni és a hátára fordul.
- Annyira örülök, hogy azt te elképzelni sem tudod! Olyan aranyos volt. - kuncogott.
- Én pedig örülök, hogy te örülsz. De most elmentem zuhanyozni. - állok fel.
- Oké. - válaszolja, de nem mozdul.
- Esetleg..
- Most mi van? A fürdőszobádba zuhanyzol, én meg megvárlak itt. - néz fel rám. Még pár másodpercig bámulom, remélve, hogy elhagyja a szobámat. Ez bejött: - Jól van.

Gyorsan lezuhanyzok és megmosom a fogaim. Szembenézek a tükörképemmel és a szokásom szerint, csak nézem magamat. A szemembe mélyedve gondolkozok. Olyan fajta csillogást látok szemeimben, amit talán még soha.
Magamra csavartam a törölközőt és kiléptem a fürdőből. Felvettem a kényelmes, puha pizsamámat és már álmosabb is lettem.
- Visszajöttem. - vágtatott be Cassy, illatosan, ő is pizsamában. Valakinek talán zavaró lehet a barátnőm hiperaktivitása, de én már megszoktam.
Lefeküdtem az ágy egyik szélére és magam mellé engedtem Naomit. Sokáig beszélgettünk, míg el nem fogott az álom.

Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Hétfő van. A legutálatosabb dolog az életemben, azok a hétfők.
Magam mellé pillantok, de Cassy nem fekszik az ágyamban. Biztosan kiment amikor elaludtam.
Visszatérve szokásomhoz, késve értem Cassy mellé az autóba, de ő most nem tette szóvá.
Mikor beértünk az étterembe még senki nem ült az asztaloknál. Cris mellé léptem és vigyorogva néztem a szemébe.
- Milyen volt a tegnap?
- Ahhoz képest, hogy estére.. Mit estére?! Hajnalra elkallódtunk, nagyon szuper volt. De ezt meg is beszéltük. Sokan rám is hajtottak. - mosolyodott el, majd hirtelen összerázkódott.
- Nem kell kifejtened. - bököm oldalba és elmentem kiszolgálni az első vendégünket.

- ..és ahogy öltözködött. Mint valami csavargó! - jellemzem Cassynek az egyik tahó vendéget hazafelé menet. Kicsi szünetet tartottam, hátha tesz valami megjegyzést, de semmi. Az csak most esik le, hogy tegnap óta nem is szól hozzám. - Talán valami baj van? - kérdezem.
- Nem, dehogy. Csak nem vagyok beszédes kedvemben. - mondja színtelen hangon. Felhúzom a szemöldökömet és rá pillantok. Valami nem stimmel vele.

Imperfect romance - 16. fejezet

Adam szemszöge: 

Olyan fejfájással keltem fel, amiben szerintem még életemben nem volt részem. És ez nálam nagy szó. A telefonomért nyúltam volna, de nem volt az ágy melletti éjjeliszekrényen. Felemeltem a fejem és megláttam, hogy a földön hever, de túl lusta voltam ahhoz, hogy érte menjek. Na meg, ha felállnék rögtön kidobnám a taccsot.
Nyöszörögve a hátamra fordultam, mire fénylő, barna hajzuhatagot pillantok meg a mellettem lévő párnán. Közelebb kúsztam és megláttam Naomi békés arcát, amint az igazak álmát alussza. Elmosolyodtam, legszívesebben órákon át nézném az arcát, ahogy csendben szuszog, de valami megállított ebben. A rosszullétem..
Beviharoztam a mosdóba.. Javítom: beviharoztam volna a mosdóban, ha tudom merre van. De mivel nem, ezért csak kóvályogtam szédülve, a számat fogva.

Miután sikeresen megtaláltam a mosdót, visszabotladoztam az ágyba Naomi mellé. Fogalmam sincs, hogy hol vagyok, de most nem is akarok ezzel törődni. Belefájdul a fejem még a gondolkodásba is..
Mocorgást hallok magam mellől. Naomi fordul a hátára, látszólag ő is ugyanolyan állapotban van, mint én. Fátyolos szemeit rám emeli és sóhajt egyet.
- Fáj a fejem. - suttogja.
- Az enyém is. És nem sok mindenre emlékszem a tegnapból.
- Én sem. Csak annyi rémlik, hogy beszélgettem, iszogattam, aztán elkezdtünk táncolni. Utána pedig.. volt az az ivóverseny.
- Ja, igen, arra még én is emlékszem. De a többi homályos.. Szerintem senki se tudja, hogy ki volt a nyertes. - nevetünk fel fájdalmasan. - Hol vagyunk?
- Jó kérdés.

Pár perccel az után, hogy megvitattuk, hogy halvány lila gőzünk sincs arról, hogy hol vagyunk, nyílt az ajtó és belépett egy ismerős alak. Néhány pillanat és eszembe jutott, hogy a jövevény Ander. Haja borzosan terült szét a fején és karikás szemekkel nézett ránk.
- Hogy vagytok?
- Úgy mint te. Nálad vagyunk? - kérdeztem.
- Igen. Emlékeztek valamire?
- Nem.
- Gondoltam. Én úgy nagyjából igen, hála annak, hogy nem vettem részt a versenyen. Úgyis lealáztam volna mindenkit. - vigyorodik el. 
- Akkor elmondod mi történt? Na meg, hogy ki nyert.
- Nem fogod elhinni. - szűkül össze a szeme.
- De. Mondjad már.
- A csajod. - mutat rá, mire leesik az állam. Ő is ugyanígy meglepődött, összenéztünk, majd vissza Andersonra. - Bizony. Jó sokat tud inni a kis csajszi.
- Hű. - vigyorodik el Naomi.
- Oké, oké ezt majd később is megbeszélhetjük. Most azt mondd, hogy miért kerültünk hozzád.
- A verseny után, mindenki különösen jó hangulatban volt. - kezd bele a mesélésbe. - Még a kertbe is kimentünk, ott ugráltunk, tomboltunk. Mindenki tiszta idióta volt. Majd hajnalban kitévedtünk az utcára.. Aztán mindenki ment amerre látott. Mi együtt jöttünk és szerencsénkre eltaláltunk hozzánk. Hacsak valaki meg nem látott minket és elhozott ide. Azért jöttem, hogy megnézzem épségben vagytok-e. A többiek szanaszét szóródhattak.
- Na ne már. - hüledezett Naomi. - Ez lehetett az évszázad partija én meg lemaradtam róla.
- Ne aggódj. - nyugtatom. - Mi mindig jó bulikat rendezünk. - kacsintok rá. Elmosolyodik, Ander pedig kicsoszog a szobából. Naomira nézek, az arca megfejthetetlenre változott. Mit meg nem adnék, hogy tudjak olvasni a gondolataiban. Akár egy napra is, de tudnám mit érez, mit gondol. Kicsit zárkózott, nem sok minden oszt meg velem.

Sokáig csak néztem szépen ívelt ajkait, mandulavágású szemeit. Szeretem a csendes pillanatainkat. Mindig megható, de vele nem tudok szavak nélkül kommunikálni. Ha próbálok valamit kifejezni, nem érti vagy nem akarja megérteni. Pedig egy kapcsolatban lényeges lenne a testbeszéd.
- Ugye tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz?
- Persze. - néz félre.
- Naomi. - megfogom az állát és finoman, mégis határozottan magam felé fordítom az arcát. - Kérlek, bízz bennem.
Szemei megtelnek szomorúsággal. Enyhén bólint, majd visszaejti a fejét a párnára. Még mindig nem szól, még mindig nem bízik.

Imperfect romance - 15. fejezet

Naomi szemszöge: 

Éppen glittert szórtam az asztalokra, amikor csörögni kezdett a mobilom. Kisiettem az ajtón, a szépen gondozott kertbe, majd kivettem a zsebemből a készüléket.
- Naomi Parker.
- Naomi! Hát veled meg mi van? - kérdi valaki szemrehányóan. Kellett pár pillanat, hogy felfogjam, ki van a telefon túlsó végén. Aztán leesik, hogy a rendezőnő az, aki a színházban dolgozik.
- Ó, sajnálom! Teljesen elfelejtettem, nem tudom miért lettem hirtelen ilyen szétszórt.
- Hát azt én sem! Eddig alig hagytál ki próbákat, csak amikor már végképp nem volt alkalmad eljönni. Most meg a héten már kétszer kihagytad..
- Tényleg nagyon sajnálom!
- Elhiszem, Naomi. De szerdán már várlak! Szép estét.
- Viszhall! - köszönök. Nem hiszem el, hogy kiment a fejemből. Adam pont ezekre a napokra igazította a találkozónkat. Bár őt hibáztatom, magamba kelletlenül be kellett vallanom, hogy én tehetek róla, amiért elfelejtettem. De miért őt helyeztem előtérbe, amikor nem is olyan fontos nekem, mint a színház?

A ház felé fordulok, hogy bemenjek, amikor Adam mellkasába ütközök. Kicsit megtántorodok, mire ő magához ölel.
- Ki hívott?
- A rendezőnő a színházból. Szerdán és szombaton szoktam járni próbákra és..
- .. és én pont ekkor foglaltalak le. - fejezi be a mondatomat. - Nagyon sajnálom - leheli halkan.
- Nem tudhattál róla. Előzőhét szombatján elmaradt valamiért, biztos megszoktam, hogy nem kell mennem, így ment ki a fejemből. - küldök felé egy biztató mosolyt, mire ő egy puszit ad a homlokomra. Ekkor meghallok valakit a hátam mögött.
- Tesó, hát te már kit szedtél fel? - lép felém egy fura lány.
- Ander! Ő itt a barátnőm, Naomi Parker. Majd később elmagyarázom. - vigyorodik el. - Naomi, ő itt Anderson Brooks.
- De.. az Anderson nem férfi név?
- De bizony, babám. - mondja majd megcsókolja az arcom és bemegy. A szép kép, hogy ez a nő csak hülyén van kisminkelve, széttört. Nem tudom esett-e már át operáción, de nagyon lányos arca van. A fiúnak.. A szőke haj és a kihívó ruhája csak még jobban azt a tényt bizonyítaná, hogy nő nemű.
Adam bizonyára észrevette, hogy elsápadtam, mert felnevetett.
- Nagyon régóta ismerem őt. Nem hiszem el, hogy nem láttál még rólunk közös képet.
- Pedig nem. - motyogom és követjük Andert a házba.

A következő fél órában özönlöttek az emberek a nagy házba. Eleinte persze, még mindenki csak iszogatott és beszélgetett. A zene már halványan szólt, de minden bizonnyal hajnalra már dörömbölni fognak a szomszédok, hogy kotródjunk innen.
Én a konyhapult mellett ácsorogtam és élveztem a dallamot. Néhányan már táncoltak a nappali közepén amikor egy férfi ült le mellém, lezserül.
- Hello! Te vagy Naomi.
- Bizony! - mosolyodom el.
- Én Terrance Spencer vagyok, Adam barátja. - mosolyodik el ő is. - Mesélt már rólam?
- Nos, az igazat megvallva, nem.
- Nem?! Na majd megbeszélem még ezt vele.. - mondja, mire én felnevetek. - Miért ülsz itt egyedül? Csak azt ne mondd, hogy unatkozol!
- Szó sincs róla! Egyszerűen most csak egyedül vagyok, a haverom nemrég ment máshova. - oldalra nézek és meglátom, hogy a lányos arcú fiú közeledik felénk.
- Ander! - öleli meg Terrance. - Mióta vagy itt?
- Én jöttem elsőként. Na szép, még észre sem vettél.. - húzza el a száját, mosolyogva.
Azon gondolkoztam, hogy odébb kéne mennem, hagy beszéljenek a fiúk ketten. Ekkor jött Adam, mintha olvasna a gondolataimban.
- Felkérhetem egy táncra, hölgyem? - vigyorog, azzal a fogkrémreklám mosolyával. Megfogom a kezét és besétálunk az időközben kialakult tömegbe.

Imperfect romance - 14. fejezet

Adam szemszöge: 

- Szia, Jeffree..
- Raja, hello!
- Rég hallottalak Bridger..
- Szia, Ander.
Ebben a szent tíz percben legalább tizenhét embert hívtam fel. Ha nem többet.. De még nem elég. Volt, akinek már programja volt, meg persze olyan is aki sajnálkozva mondta, hogy nem tud eljönni, most le kell tennie, fontos dolgai vannak. Vagyis elküldött engem a fenébe, szépen szólva.
Fél óra múlva egy hosszú listát láttam magam előtt, amit elégedetten nézegettem. Bár holnap lesz a buli, én pedig csak most hívom fel a haverokat, sokan voltak, akik jöttek. A legtöbbjük elég partiarc, mindig a szórakozóhelyeken lengnek, de ehhez képest normális életük van. Hogy csinálhatják?

Mivel pénteken minden fontosat elintéztem, ezért másnap későn keltem, hogy legyen energiám az estére. Mikor végeztem a teendőimmel, elindultam Naomiékhoz. Időpontot nem mondtam nekik, de remélem elkészültek.
Bekopogtam, Cristofel nyitott ajtót.
- Na hellóó! - üdvözölt, elhúzva a szót.
- Csak nem alapoztál már? - hunyorítok rá, féloldalasan elmosolyodva.
- Nem tennék én olyat. Én mindig ilyen vagyok, kivéve ha nem. - vigyorog. - Jaj de illetlen vagyok! Gyere be. - fogja meg a karom és bevezet. - A csajok még nem készültek el. Miért jöttél ilyen korán?
- Fél nyolc van. Kicsit segítenem kell Tommynak, na meg a vendégek előtt kell odaérnem. Milyen lenne, ha csak Tommy fogadná őket?
 - Ügyes. - mutat rám. - Na haver.. hívhatlak havernak?
- Már hogyne. Mit szeretnél mondani?
- Igazából semmit, csak valahogy indítanom kellett a kérdést. - nevetünk fel. Amikor Naominak mondtam, hogy jó fej ez a srác, azt őszintén mondtam. Ő az, akivel a legjobban el lehetne hülyülni.

Pár perc múlva Cassy kilépett egy szobából és nagy mosollyal üdvözölt.
- Jaj, már úgy várom! - rikkantott fel.
- Örülök. - mosolyodtam el én is, majd Naomi is megjelent a nappaliban. Fekete feszülős ruha volt rajta, de nem túl kihívó. Piros cipővel és ékszerekkel kontrázta, nehogy úgy tűnjön mint aki temetésre megy. Hozzám lépdelt és finom csókot lehelt számra.
- Mehetünk. - jelentette be.

Tommyhoz az út nem volt hosszú, ő közelebb lakott Naomiékhoz. Leparkoltam a feljárón. Ilyenkor mindig azt mondja, hogy nyugodtan álljak oda, mert a vendégek így is szűkösen fognak elférni az utcán. 
Kiszálltunk, majd elindultunk a bejárat felé, ahol Tommy már vigyorogva támasztotta az ajtófélfát. Megálltam vele szemben, de ő még mindig nem mozdult. Ránézett az órájára, majd elkezdett visszaszámolni:
- 4..3..2..1.. éés, most jöttél pontosan! - állt el az útból, de még mielőtt beléphettem volna, megölelt. Beinvitált minket a nappaliba, ahol bemutattam a többieket.
- Tommy, ők itt Naomi Parker, a barátnőm, Cassy Miller, a barátnőm barátnője és Cristofel..
- Wilkers. Cristofel Wilkers.
- Cristofel Wilkers, a barátnőm barátja. - mosolyodom el. - Ő pedig Tommy Joe Ratliff, a basszusgitárosom és a haverom.
- Hello! - köszönnek kórusban.
- Sziasztok. Nos, ha más ilyen korán megjöttetek, ti se bánjátok ugye, ha adok egy kis munkát? - nevet fel.
- Ugyan! - mondja Cassy nagyvonalúan.
- Szóval, Adam és Cris, ti jöttök velem, Naomi rátok pedig vár a díszítés és a piák kipakolása. Van két stroboszkóp és egy discogömb abban a dobozban, mi azokat szereljük fel. Lányok szóljatok ha kellek.

Imperfect romance - 13. fejezet

Kérem, aki benéz az nyugodtan hagyjon nyomot maga után! :) Pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel; mindennek örülnék.

Naomi szemszöge:

Miután Cassy elment, vizet engedtem a fürdőkádba, fürdőhabot tettem bele és levetkőztem. Igaz, még mindig ugyanúgy nézek ki mint fél órával ezelőtt, - mily meglepő - de elégedettebb lettem magammal. Beültem a forró vízbe és hátradöntöttem a fejem. Nagyon megnyugtatóan hatott rám a víz, nem is tudom mikor fürödtem utoljára. Mondjuk  ez így kissé gusztustalanul hangzik, szóval inkább úgy mondom, mindig zuhanyozni szoktam, nem pedig fürdeni.
Tusfürdőt nyomtam a tenyerembe és elkezdtem megmosakodni. Mikor végeztem, kicsit még lejtőztem a kellemes vízben, elgondolkodva. Végigfutottam az életemen, azon, hogy mi lenne, ha most elfogna mondjuk egy szívroham. Vagy rákos lennék. Hiányoznék egyáltalán valakinek? Bizonyára Cassy, Cris és Adam őszintén hiányolna, egy darabig. Aztán feledésbe merülnék.
De mit is várok? Soha nem tettem semmi jót. De nemhogy jót nem tettem, még rosszat is okoztam embereknek. És így van ez most is, kihasználom Adam szeretetét. Pedig rendes ember és én képes vagyok mégis átvágni. Hiába hitetem magam, gonosz vagyok és bizonyára mindig is az leszek.

Kiszálltam a vízből és megtörölköztem. Sokáig bámultam az arcom a párás tükrön keresztül. Nem vagyok egy modell az igaz, de ha csúnya lennék, én semmire sem mentem volna az életben. Mindent a szépségemre alapoztam, bár egoistán hangzik, de így van.
Kilépdeltem a fürdőből a szobámba. Ismét leguggoltam és benéztem az ágyam alá, egy bizonyos dobozt keresve. Amint megtaláltam, kihúztam és felültem az ágyra. Egy fekete doboz, ami jellemezte múltamat. Felnyitottam és az első dolog amit megpillantottam az a levél volt, amit nemrégiben kaptam. Ami után ismét letörtnek éreztem magam. Minden évben - tehát eddig háromszor - kaptam olyan levelet, ami lelomboz. És mindig ugyanaz, csak más kézírással. Nem tudom hányan vannak, de remélem nem gyűjtenek embereket, hogy ellenem uszítsák őket. Megegyeztem velük valamiben, de ezekben nem lehet megbízni. Mondjuk nem is csodálom, hogy gyűlölnek, megvan rá az okuk.
Elkeseredésemben elővettem a régi naplómat és elkezdtem írni, hogy mit érzek. És persze az elmúlt napokat, heteket végig leírtam. Bár az érzéseimről senkinek sem beszélnék, jó érzés kiírni magamból bánatom. Legtöbbször csak akkor írok ha kedvtelen vagyok, de írtam már örömömben is. Az újrakezdésemet is, amikor Los Angelesbe költöztem, az angyalok és remények városába.

Másnap a telefonomra ébredtem, ezúttal nem az ébresztőmre, hanem a csengőhangomra. Morgolódva szóltam bele a készülékbe:
- Naomi Parker.
- Bocsi, felébresztettelek? - szól bele egy ismerős hang. - Csak fel akartalak hívni, még a Moonstonba nem mész. - közli. Felismerem, hogy a vonal túlsó végén Adam csevegne velem.
- Ezért kellett felhívnod hajnalok hajnalán?
- Hajnalok hajnalán? Nemsokára nyolc óra. - nevet fel röviden. - Egyébként gondoltam, hogy még alszol, de beszélni szerettem volna veled.
- Hajrá.
- A bandámmal és a haverokkal házibulit szervezünk, annak örömére, hogy nemsokára elkészül a legújabb nagylemezünk. Eljönnél velem? Tommy házába megyünk, ő a basszusgitáros. Én nem mertem vállalni, hogy nálam rendezzük, nehogy valaki széttörje a lakást. - nevet fel megint. A "valaki" saját magát jelenti, ugyanis olvastam, hogy egy házibulin a híresség bútorait sorra törte szét. Akarom én látni részegen?
- Mikor lesz?
- Szombaton. Ha szeretnéd eljöhet veled Cassy és Cristofel is.
- Lehet, hogy szólok nekik.. - gondolkodok, majd hirtelen észhez kapok. - Várjunk, honnan ismered te Crist?!
- Tegnap beszélgettünk, amikor téged és a főnöködet vártam. Jó fej srác. Amikor haverian feltette a kapcsolatunkkal kapcsolatos kérdést, én mondtam, hogy a másik fél beleegyezése nélkül nem mondok semmit, kérdezzen téged. Azt hittem, beszéltetek..
Eszembe jutott a tegnap délelőtt és a durcázásom. Mert igen, azt máshogy nem lehet hívni.
- Nem, nem beszéltünk. De rendben ott leszünk szombaton. Megadod a címet?
- Értetek megyek.
- Oké, megkérdezem a többieket jönnek-e. De őket ismerve, száz százalék, hogy kapálódzva futnak a parti után. Főleg, merthogy hírességek is kóvályognak ott.- mosolyodom el.
- Akkor szombaton. Szia kicsim! - mondta és le is rakta a telefont. Én kicsit késve motyogok el egy sziát, csak úgy magam elé. A "kicsim" szó hallatán sokkal jobb kedvre derültem.

Felkászálódtam az ágyból és átosontam Cassyhez. Halkan benyitottam, majd megláttam halánykék szemét a párnák között. Beléptem és leültem az ágya szélére.
- Jó reggelt! - mosolygok rá. - Fájdalomcsillapítót? 
- Az jó lenne, köszi.
Fél perc múlva már újra az ágya szénél ültem egy pohár vízzel és gyógyszerrel a kezemben. Lassan felült és elkortyolta a vizet a gyógyszerrel együtt. Letette az éjjeliszekrényre a poharat, majd fáradtan visszahanyatlott az ágyra, én pedig halványan felnevettem. Morgott egyet, majd rám emelte tekintetét.
- Hogyhogy ilyen korán fent vagy? És minek jöttél át?
- Nos, Adam felébresztett. - mondom, mire szemöldöke felkúszik a homlokára. - Úgy értem telefonon. - most már el is mosolyodik. - Nem hívtam át! Ne csináld már!
- Jól van, csak szívatlak.
- Még másnaposan is van erőd?
- Neked is szokott lenni.
- Ez igaz. - ismerem be.
- Meg amúgy se lenne baj, ha éjszakára áthívod. Végül is jártok, nem?
- De igen. - válaszolok megint, röviden. - Szóval, a telefonnal kapcsolatos dolog miatt is jöttem át. Azt mondta, hogy szombaton buli lesz Tommy, az egyik gitárosa házában. Megünneplik az új albumot. Meghívott és mondta, hogyha szeretnétek ti is eljöhettek velem. Mármint te és Cris.
- Még szép, hogy megyek! És nyakam rá, hogy Cris se fog kézzel lábbal tiltakozni az ellen, hogy elmenjen.