Miután a humanoiddal hazaérkeztem, leültem az ágy szélére, ő pedig megvizsgálta a sérüléseimet a fejemen és a nyakamon. Kivettem az ágy alól a kis elsősegélyes dobozt, és átnyújtottam neki, hogy lefertőtlenítse, és bekösse sebeimet.
- Nem lenne jó ötlet hölgyem, ha holnap is menne munkába. Ezt nem szabad elmondani senkinek. Most pedig pihenjen, nekem mennem kell. - mondta, miután a tenyerén lévő készülék pittyegett.
- De nekem mennem kell dolgozni!
- Hölgyem, értse meg nem lehet! Ez parancs. Viszlát! - nyitja ki a bejárati ajtót, majd elmegy.
Távozása után ledőltem az ágyra, és a gondolataimba mélyedtem. Amik megtámadtak - bár nehéz kimondani - vámpírok voltak. Évtizedekig, de nem túlzok, ha azt mondom évszázadokig nem láttak ilyen kárhozott lelkeket. Engem pedig meg akartak ölni! Ebbe belegondolva enyhe émelygés tör rám. Szeretném hinni, hogy a humanoidoknak van valami esélyük a két vérszívó ellen. Ha csak fegyverrel lőttek, akkor már rég végük. Remélem kieszeltek azóta valami okosabb támadási lehetőséget. Nem tudom, mi lenne velem, ha azok életben maradnának.
Felhívtam Albertet, hogy holnap nem megyek dolgozni, majd a párnára hajtottam a fejemet.
***
Este nehezen aludtam el, a gondolataim gyötörtek mindvégig. Mikor már elfogott az álom, felébredtem, ugyanis kattogó zajra lettem figyelmes. Az ablak felől jött. Ijedten álltam fel ágyamról, és az ablakhoz somfordáltam. Kint korom sötét volt, csak a csillagok villogtak az égen. Még jó, hogy csak a nappalimban van üvegfal. Ilyenkor elég félelmetes lenne, de hiányt sem szenvedek, mivel ha csillagokkal akarok aludni, akkor csak kifekszek a kanapéra.
Nem találtam semmi különöset, azért visszafeküdtem az ágyamba. Pár perc múlva újra kopogás hallatszott, ezért kénytelen voltam megint felkelni. Türelmetlenül az ablakhoz léptem, és kinéztem, de még mindig nem volt kint semmi érdekes. Dühödten vetettem magam az ágyra, amikor megmozdult valami alattam. Ijedten ugrottam fel, majd hevességemtől a padlóra estem. Az ágyamban a valami felült, és elvigyorodott. Világítóan fehér fogai végett, a sötétben is jól látszódott a hosszú és hegyes szemfogai.
- Megölöd te saját magadat is, nem kell nekem idejönni! - röhögött fel, szerencsétlenségemet látva. Felállt, közelebb sétált mellém, majd leguggolt. - Valerian James vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezi mosolyogva. A félelem miatt teljesen lebénultam, mozdulni se bírtam. Valerian közelebb hajolt hozzám, és a szemeimbe bámult. - Csak van neved, nem igaz?
- Minek akarod tudni a nevem, ha meg akarsz ölni? - kérdeztem vissza.
- Hmm.. Jó kérdés. - suttogta. Az arca zavaróan közel volt hozzám, ha lenne lehelete, azt az arcomon érezném. - De te inkább örülj, hogy van még néhány perced az életedből.
- Te engem nem fogsz megölni. - szűröm a fogaim közül. Rettegésem dühbe fajult. Nem tetszett, ahogyan bánt velem. Lenézően beszélt, tudtam, meg akar gyalázni. De én amíg élek, küzdeni fogok ellene.
- Túl makacs vagy. - vicsorog rám. Hirtelen felindulásomból teljes erőmből pofon vágtam, majd felálltam, és elszaladtam a konyháig. Mikor már csak pár lépésnyire voltam a fióktól, amiben a húsvágó kést tartottam, a semmiből előttem termett. A mellkasába ütköztem, és hogy ne essek el, belékapaszkodtam. Mielőtt felfoghattam volna, mit csináltam, Valerian durván ellökött magától, én pedig a falnak tántorodtam. - Hízelgő, de barátnőm van. Azt hiszem volt is alkalmad vele találkozni.
Pár percig némán álltunk egymással szemben, én pedig nem tudtam, mire megy ki a játék.
- Miért vagy itt? - tettem fel a gyötrő kérdést.
- Alyshia szerint nem szabad egyetlen tanút sem életben hagynunk. Én viszont téged nem akarlak megölni, túl szánalmas vagy hozzá.
- Mi történt a humanoidokkal? - kérdeztem, figyelmen kívül hagyva megjegyzését.
- Szerinted mi történhetett velük? Semmi esélyük nem volt hozzánk képest. - vigyorog.
- Ellyn Wright. - mondom, ő pedig felhúzza a szemöldökét, és arca meglepődést tükrözik. - Ez a nevem.
- Már azt hittem a hajszíned! - mondja hitetlenkedve.
- Miért lepődtél meg?
- Semmiért. - mondja, majd közelebb lép hozzám. - Én most elmegyek, de ne reméld, hogy egyikünk nem jön vissza. Jó éjt!
Összehúzott szemmel nézett pár pillanatig, majd leugrott az ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése