Naomi szemszöge:
- Mit gondolsz? - kérdeztem tétován.
- Hát.. Nem tudom, mit kellene, hogy gondoljak. - vallotta be, homlokráncolva. - Honnan van ez a kép?
- Enoché.
- Mégis miért adott neked ilyet? Mármint oké, ha egyre gondolunk, hogy nagyon hasonlítotok, de ez még nem ok arra, hogy..
- Nem adta nekem. - szakítottam félbe.
- Elloptad?! - szökött szemöldöke a magasba.
- Nem, én, nem. Mármint.. Ott volt az asztalon, és eltettem, igen. De jó indokom volt rá!
- Mégis micsoda? - rikoltozott. Adam reagálásából rájöttem, hogy nem jól cselekedtem. De hisz nálunk lakik, az ég szerelmére! És ez csak egy kép..
- Rendben, talán nem olyan jó indok. - haraptam be a szám szélét. Adam eleresztett egy aggodalmas sóhajt, és elernyesztette a kezét, hagyva, hogy a fotó leesen a padlóra. Rám nézett viharszürke szemeivel, és megvonta a vállát.
- Enoch.. Furcsa. Szinte semmit nem változott a szememben, amióta itt van. Semmit. És ez azért megfélemlítő, mert ahogy az emberek egyre többet engednek láttatni magukból, és több mindent veszel észre, úgy változik a róla alkotott képed. Legalábbis velem mindig ez van. De ő.. - hagyta a levegőben a mondatot.
- Értelek.
- Mi lenne, ha beszélnék Enochal?
- Mivan?! Ennél rosszabb ötleted az életben nem volt! - kapkodtam a levegőt hirtelenjében. Nem akartam, hogy Enoch azt higgye, nem bízunk benne. És természetesen azt se, hogy tudja, elloptam egy családi képét.
- Figyelj, Naomi. Hogyha valamit ki tudunk deríteni a képről, akkor azt csak úgy érhetjük el, ha beszélünk vele. - nézett rám jelentőségteljesen.
Több fajta érzés kavargott bennem. Egyrészről kíváncsiság, mert ugyan kevés az esélye, de hogyha ez a kép valahogy keresztezi a múltamat, akkor fontos, elfelejtett információkat tudhatok meg. Másrészről pedig félelem; Enoch véleménye miatt, és a múltam miatt. Itt a lehetőség, tudom, hogy vétek lenne elszalasztani, de a gyávaságom felülkerekedik rajtam.
- Adj.. - sóhajtottam -, adj nekem egy kis időt. Átgondolom. - mondtam, ő pedig bólintott.
Másnap úgy döntöttünk, hogy elmegyünk szörfözni a partra, egy kis kikapcsolódásért. Mindenki stresszes és fáradt volt - nagy volt a felhajtás a turné miatt is. Itt volt az ideje kiszellőztetni a fejünket.
- ..tudjátok, hogy csak miattatok jöttem el, szóval ha meghalok, az a ti lelketeken fog száradni! - akadékoskodott Cassy, aki halál félelemmel sétált mellettünk a part felé.
- Ne aggódj már, buli lesz. - karolta át Adam, de ő lerázta magáról a kezét.
- Aha. Legyen benne a gyászbeszédben. "Bulinak indult!"
Ahogy elértünk a part melletti házhoz, Adam kért nekünk öt szörfdeszkát és ruhákat. Természetesen, ezek felvételével is meggyűlt a bajuk. Épp Enoch szitkozódását hallottam, én pedig elé álltam vigyorogva, miszerint kész vagyok. Adam és Tommy szinkronban kezdtek el röhögni, majd úgy tűnt, a többiek és értik a viccet, mert kuncogtak. Homlok ráncolva rájuk néztem.
- Mi az?
- Nem kényelmetlen kicsit a ruhád? - vonta fel a szemöldökét Tommy.
- Egy kicsit..
- Életem, fordítva vetted fel. - lépett közelebb Adam, mire Tommy még nagyobb hahotázásban tört ki, a hasát fogva.
- Hogy az a..
Mire mindenki magára szenvedte a ruhát, eltelt fél óra. Mi, kezdők - Cassy, Enoch és én - instrukciókat kaptunk a tulajdonostól, majd belegázoltunk a vízbe.
- Ez valami hihetetlen kényelmetlen. - nyávogtam, miközben a hasamon feküdve, a kezemmel csapkodtam a vízben.
- Ez egy sport. Gondolhatod, hogy nem a kényelemről fog szólni. - szólt Tommy.
- Szerintem figyeljetek inkább a hullámra. - figyelmeztetett Enoch. A látvány megfélemlítő volt, amikor felnéztem a közeledő hullámra, de bátorságot vettem magamon, és megszaporáztam a kezeim.a lábánál felálltam a deszkára, de mondanom sem kell, nem tartott túl sokáig, amíg suhantam a vízen. Pár másodperc után lezuhantam. Mire visszaevickéltem a víz felszínére, láttam, hogy csak Tommy maradt állva. Őt egészen kimosta a part felé a hullám.
- Azt hittem tudsz szörfözni. - mosolyogtam Adam képébe.
- Figyeld csak! - mondta, majd visszaugrott a deszkára.
Telt az idő, és úgy éreztem, egyre jobban belejövök a dologba. Cassy sem nyavalygott már annyit, és Enoch hihetetlen gyorsan fejlődött.
Visszapattantam a deszkára, és elkezdtem evezni a következő hullámot látva. A lábánál már sokkal magabiztosabban mértem ki a pontot, ahol felállhatok. Gátlásaimat legyőzve éreztem a száguldást és a szabadságérzetet, amit a szörfözés adott, ám egyik pillanatról a másikra megváltozott minden. A deszkám egy szempillantás alatt kicsúszott a lábam alól, ezért még a repülést is átélhettem. Hegyes kövek tűntek fel a szemem elől, és pánik tört rám. Aztán hasító fájdalom a halántékomnál, és csend. Fojtogató, mindent kitöltő csend vett körül. Óvatosan kinyitottam a szemem, a homályos foltok kék, vörös és fehér színben úsztak. Egy sötét árnyék tűnt fel a szemem előtt, aztán vakító fehérség ölelt körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése