Frissítéseket mindig vasárnap fogom hozni, ha az időm engedi. Ha nem, hamarabb, mint most. Jó olvasást! :)
Naomi szemszöge:
- Ismerős? - hallom Cassy hangját. Nem tudok válaszolni, csak most rakom össze a dolgokat a fejemben.
- Naomi! - hallom újra. Pár másodperc múlva összeszedem magam és megszólalok:
- Öhm.. persze, persze. Adam, igen, tudom ki ő.. - gratulálnom kell magamnak. Színész vagyok, de nem tudok egy ép mondatot összerakni.
Felállok, és elsomfordálok a szobámig. Közben azon jár az agyam, hogy hogy lehetek olyan marha hogy nem veszem észre, kibe botlottam bele.
Hallom ahogy Cassy eljön az ajtómig, de aztán nem nyit be. Ilyenkor nem érdemes zavarni, ezt ő is tudja.
Gyorsan lezuhanyozok és befekszem az ágyba. Nem bírom elfelejteni, egyszerűen nem lehet. Amióta Los Angeles az otthonom, egyszer se találkoztam hírességgel, és ez elég nagy szó itt.
Éjfél körül lassan sikerül elaludnom..
Fél hétkor kelt az ébresztőm. Az éjszaka is ezzel álmodtam. Mily meglepő..
De most már túllépek rajta. Mert mi van, ha felismerem? Valószínűleg váltunk pár szót és ennyi. Szóval nincs mind vívódnom, élem tovább az életem.
Hét órára sikerül kikelnem az ágyból. A reggelekhez képest könnyedén kiugrálok a konyhába, a szokásos reggeli kávémért. Cassy már az asztalnál ülve szürcsölgeti a teáját.
- Jó reggelt! - köszönök vidáman, de mosoly nincs az arcomon.
- Neked is. - biccent és fürkészve rám emeli tekintetét. - Tegnap miért szaladtál el? - kérdi
- Nem szaladtam el. - válaszolok komolyan, de pillantásából látom, vallatni fog. Olyan kedvemben vagyok, szóval megkönnyítem a dolgát. - Oké, oké. Az van, hogy a képen szerencsétlenül fekvő csaj.. az én vagyok. - bököm ki.
A szemei tágra nyílnak, és néhány másodpercig nem szól hozzám. A kínos csendet a kávégép pittyegése töri meg, miszerint kész a koffeinbombám.
- Ez most komoly? Miért nem mondtad? - szólal végül meg. Hitetlenkedve felé fordulok, a bögrémmel a kezemben:
- Talán azért, mert eddig én sem jöttem rá?! - kérdem nyugodt hangon. Nem igaz, hogy nem esett le neki.
Felhúzza az egyik szemöldökét majd elvigyorodik.
- Már értem, miért is vagy ilyen szerencsétlen. - húzza az agyam. - De miért érintett meg ez ennyire? Azt hittem téged ilyen nem szokott érdekelni.
Ha jobban belegondolok, igaza van. Hisz nem szoktam a sztárok után rohanni, mint némelyik ember, engem hidegen hagy ez.
- Igazad van. - vallom be neki is, nem csak magamnak.
- Na ugye - vigyorog. - De szerintem ha találkozni szeretnél vele, bejöhetsz a stúdióban. Amúgy is több ideje van most, azt mondta a főnök, szóval nem is tartanád fel.
Hirtelen nem is tudtam mit mondjak. Bemenjek? Vagy ne? Mit keresnék én ott? Ő meleg, legalábbis azt állítja. Még csak csábítás céljából se tudnék odamenni. Hacsak.. á nem, hülye ötlet. Meg is tartom magamnak, de mielőtt jól átgondolnám, kicsúszik a számon a válasz:
- Elmegyek veled - mondom mosolyogva. A mosoly már csak álca.
- Rendben. Akkor munka után te is jössz velem. - viszonozza a mosolyomat majd elmegy készülődni. Nekem is azt kellene, szóval én is elindulok a szobámba.
Percekig csak állok a szekrény előtt. Mit vegyek fel? Kinéztem egy fekete farmert, egy rózsaszínes-narancssárgás pólóval aminek a hátán egy angyalszárny díszeleg. Még ha én angyal lennék..
Felvettem egy szegecses, gyöngyös karkötőt, egy szintén angyalszárnyas fülbevalót és elindultam a fürdőbe. Gyorsabban elkészültem most, mint valaha. Nem tudom honnan van most ennyi időm és energiám, de jól jön.
Az étteremben John nem volt ott, így sajnálatosan nem láthatta hogy időben megjöttünk. Cris azonban a mindig vigyorgós énjével elém somfordált.
- Hellóó! - húzza el a szót.
- Szia. - mosolygok rá vissza.
- Szokatlanul hamar beértetek. Azt hittem, ezt nem élem meg! - tátja el a száját színészkedve, majd újra elvigyorodik. - Láttam az üzenetedet. Naná hogy megyek! Jó lenne most berúgni, már a tököm ki van mindenből. - magyarázza lelkesen.
- Örülök. - mosolygok továbbra is. A furcsa arckifejezését látva leesik mit mondtam és kijavítom magam. - Mármint annak hogy eljössz.
Látva, hogy jött egy új vendég, és kész lett valakinek a rendelése gyorsan elhadarta nekem hogy később megbeszéljük mikor, hol majd a pénztárhoz állt. Én pedig kivittem az ételt és folytatódott a szokásos melós hangulat.
Munkaidő végeztével átöltöztünk, és elkocsikáztunk a stúdióig.
- Milyen rég voltam itt. - szólalok meg. Ez igaz, utoljára akkor jártam itt mikor Cassy új volt , és az sem tegnap volt.
Átmentünk az előtéren, ahol a recepció volt, egyenesen egy ajtóhoz, amin belépve állványokat, sminkasztalt és fogasokat pillantottam meg.
- Csüccs le, minjdárt jövök. - Mutatott egy székre majd kisétált. ránéztem a mobilomra miszerint negyed öt van. Ha minden igaz Adam nemsokára megjön.
Alig vártam két-három percet, nyílt az ajtó. Gondolom Cassy az, úgyhogy tovább böngésztem a telómmal. Nyílt wi-fi az én gyengém. Hallottam hogy közelebb jön, majd megszólal:
- Cassy Miller?
Hoppá. Most vagy elfelejtette, hogy hogy hívják, és azért kérdezi, hogy valóban ez-e a neve, vagy ez a személy nem ő. Az utóbbira saccolok ezért felnéztem, de a látvány elsőnek megijesztett. Különböző láncok, szegecses és fekete cuccok lógtak a fejem felett majd felfogtam hogy mi helyesebben ki van itt.
- Nem. - felelem. Nem köszönt, mégis mit várjon?
- Ó bocsánat, de azt mondták ide kell jönnöm. Egyébként szia, Adam Lambert vagyok. - nyújtotta ki felém a kezét mosolyogva.
- Szia, Naomi Parker. Remélem nem baj ha tegezlek. - viszonzom mosolyát.
- Dehogy! Annyira öregnek látszom? - neveti el magát. Én is, mert nagyon ragályos nevetése van. Szépen csilingel. Aztán leesik, hogy még mindig nem engedtük el egymás kezét. Ő is rájön, és egyszerre elkapjuk. Kínos..
- Szóval.. meg tudnád mondani, hol van Cassy? -kérdi udvariasan.
- Ez az ő terme, csak elment. Nem mondta mennyi időre, de bizonyára nemsokára visszaér. - világosítottam fel. Ezután csak álltunk egymással szemben és néztünk ki a fejünkből. Kínos.. megint. Aztán meghallottam a szép hangját:
- Egyébként örülök a találkozásnak. Te is itt dolgozol? - próbált beszélgetést kezdeményezni. Hát nem aranyos? Fogjuk rá..
- Nem, én színészkedem. - Minek mondom el?! - És úgyszintén. De nem most találkozunk elsőként..
- Nem? Hát elnézést, de a sok ember közül nem mindenkit ismerek fel. - mosolyog úgy mint aki érti mire céloztam. Nem, ez nem valami átlagos köszönős találkozás volt.
- Ez tegnap volt. Biztos nem rémlik? - felnéz az égre és töri a fejét, hol is láthatott. Legalábbis szerintem. Na jó segítek neki.. - Körülbelül így nézhettem ki. - mondom és lefekszem a földre. Adamnek egyből beugrik a tegnapi jelenet és leguggol hozzám.
- Jajj te vagy az? Én nagyon sajnálom, tényleg. Csak el akartam futni a rajongók elől, mielőtt szétmarcangoltak volna. Eln.. - folytatta volna mire én befogtam a kezemmel a száját.
- Semmi baj, csak nyugi. - mire kimondtam, nyílik az ajtó és betoppan Cassy egy férfival, gondolom a főnöke. Amint meglátnak ebben a fura helyzetben minket megtorpannak, és szótlanul néznek. Gyorsan elhúzom a kezem Adam szájáról és felpattanunk a földről. Kínos.. ezen a napon harmadjára, ugyanazzal a személlyel. Rekord.
- Én szerintem már nem is kellek ide. - hadarom. - Cassy, majd beszélünk. Szia Adam! Uram. - biccentek a főnöknek kinéző valakinek és megfontolt lépésekkel kimegyek a teremből, egyenlőre a fene se tudja hova.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése