Meghoztam a 4. fejezetet. Jó olvasást! Mivel gyorsabban haladok, mint ahogy én azt gondoltam, jövő héttől heti kétszer, szerdán és vasárnap fogom hozni az új részeket.
Kommenteknek továbbra is örülnék! :)
Naomi szemszöge:
- Szóval, mesélj magadról. - Adam szüntelenül mosolygott velem szemben. Nem fárad el a szája?
Együtt ebédelünk a Moonstone-ban miután elkért a főnöktől. Nem tudom mit kéne most gondolnom, a sok elcseszett helyzet után. Csak én érzem ezeknek a súlyát? Ő híresség, bizonyára megtanulta kezelni a helyzeteket. Én mit meg nem adnék azért, hogy egy kis reflektorfény rám vetüljön.. A múltban sok mindent meg is próbáltam, de hiába. Bűnös lettem tőle, ezért költöztem ide. De persze, az ilyeneket el nem mondanám senkinek, főleg nem neki, szinte egy idegennek.
- Három éve költöztem Los Angelesbe, és itt ismerkedtem meg Cassyvel. Másfél-két éve egy lakást bérelünk. Itt dolgozom, de mellékállásban színészkedni szoktam. - foglalom össze a fontosabbakat. - Most te is mondj valamit. - mosolyogtam.
- Nos, mit mondhatnék? A legtöbbet tudod a hírekből. - vigyorog majd belekortyol az italába. Nekem is nagyon szimpatikus, de úgy érzem beleszeretni nem tudnék. Nem értem miért, senki ne is kérdezze. Ilyen retardált vagyok és kész.
- Ez igaz. - mondom és még mindig az jár a fejemben, hogy milyen szerencsés ez az alak. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezem: - Egyébként te tényleg meleg vagy? Mert hallottam, hogy amíg nővel még nem voltál, nem lehet tudni mit is akarsz. Lehet mindkét nemet elfogadnád.
Adam félrenéz, a vigyor eltűnik az arcáról és elpirul. Lehet ezt nem ilyen hamar és gyorsan kellett volna elmondanom neki..
Hosszú és kínos percek után végre megszólal:
- Én is hallottam. És nem tudom. De ráértél volna ezzel faggatni amikor már mélyebb a kapcsolatunk, nem? - néz rám megvetően. Elszégyellem magam, és eszemben jutnak a régi idők. Nem voltam valami kedves. Lesütöm a szemem és megszólalok:
- Sajnálom - ez az a szó amit nem sok mindenkinek szoktam mondani. Nem mutatta, hogy mennyire mérges lenne, nem emelte fel rám a hangját, de a fájdalmas nézésétől megszédültem. Elképzelem min mehetett át, én meg csak így eltiportam. Már lassan ott tartok, hogy azt kívánom nyíljon meg alattam a föld amikor gyengéd érintését megint megérzem a karomon. Felnézek rá, alig láthatóan mosolyog.
- Hé, semmi baj. Csak hirtelen érintett. Amúgy, miért akarod tudni? - kérdezi. Elmosolyodom és megint lesütöm a szemeimet. Tényleg, miért is akartam ezt tudni?
- Fogalmam sincs. - válaszolok, de még mindig nem nézek rá. Magához hívja Cristofelt és fizet.
- Köszönöm az ebédet - nézek most már fel.
- Igazán nincs mit. Majd beszélünk. Ugye van Twittered vagy Facebookod?
- Persze. Facebookon többet vagyok.
- Rendben akkor majd írok. Álnevem van, de rá fogsz jönni, hogy én vagyok. - mosolyog rám majd feláll. Én is felállok és elköszönök.
- Szia. További jó munkát. - köszön vissza majd kilép az ajtón.
Négykor, amikor lejárt a munkaidőm, Cassyvel hazamentem. Átöltöztem valami kényelmesbe és azon gondolkodtam mit kéne csináljak. Cassy elfoglalt, a fényképeket retusálja.
Hmm.. szerintem, leugrok a boltba néhány ruháért és cipőért. Amúgy is fogyóban vannak szóval épp jókor mennék.
Egy óra alatt végeztem a bevásárolással, hazavittem a cuccokat majd elmentem felavatni az új bikinimet a tengerparton. Ritkán járok ide, de most kivételesen jól esik. Nincs túl meleg a Los Angelesben uralkodó sivatagi légkörhöz képest, nagyon kellemes idő van. Úszok egyet majd visszamegyek a helyemre. Észre sem vettem de tőlem jobbra egy helyes fiú olvas újságot. Jól néz ki, de hozzám túl éretlen lenne. Az ilyenek még általában kis senkik szoktak lenni, és olyan nekem nem kell. Ahogy ezen gondolkoztam megláttam, hogy felül és zöldes-barna szemeit felém fordítja.
- Szia. - köszön szégyenlősen. Na tessék, pont ezt akartam elkerülni.
- Hello. - köszönök vissza semlegesen.
- Nem volna kedved inni velem valamit? - kérdi.
- Sajnálom, de épp menni készültem. - vetem oda, majd gyorsan elsétálok. Szegénynek biztos letörtem a maradék önbizalmát is, de nekem nem kell egy kisgyerek. Régen megtanultam, hogy ki az aki éretten tudja kezelni a problémákat, ezért láttam túl kisfiúnak. De volt, hogy valaki már túl éretten viselkedett. Jó, hülye megfogalmazás, de sok embert csaptam be és át kellett az álcájukon látnom, hogy ne bukjak le. Persze eleinte volt, hogy félreismertem valakit ezért jobban teszem ha a régi városom messze elkerülöm. És bár lehet, hogy már nem olyan vagyok mint akkor, de a személyiségem nem változott. Most is bűnösnek érzem magam és minden apró tanulságot, titkot a lelkem mélyén őrzök mert tudom, szükségem lesz még rá.
Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy idő közben hazaérkeztem. Benyitok és lepakolom a cuccaim. A nappaliban Cassy-t találom ahogy egy valóság showt néz.
- Szia. Hát te hol voltál?
- Szió. Csak vásároltam, meg lementem a partra. Olyan rég foglalkoztam egy kicsit magammal. - válaszolok majd egy zacskó chipsel a kezemben bemegyek a szobámba. Bekapcsolom a laptopom és felnézek Facebookra. Minden a szokásos, és még Adam sem jelölt be. Letettem a gépet az ágyra, zenét kapcsoltam és elkezdtem kipakolni a ruháimat a szatyorból. Nagyon jó ritmusa volt a dalnak, ezért nem bírtam magammal és elkezdtem táncolni.
Mikor már teljesen elvesztettem a fejem, arra eszmélek, hogy nyílik az ajtó én pedig majdnem hanyatt vágtam magam. Esés közben az ágyam végébe kapaszkodtam és villám gyorsan feltornáztam magam az ágyra, és a zene is véget ért. Ezt a mutatványt le kellett volna videózni, biztos bekerült volna valamilyen TV műsorba. Cassy csigalassúságban belépett majd szétnézett a szobában.
- Igen? - kérdezem miután nem szólalt meg.
- Dübörgést hallottam. Mi történt? - kérdez vissza.
- Leejtettem a telefonom. - hát ez nem a legjobb rögtönzés volt, de megteszi.
- Táncoltál, igaz? - vigyorog rám. Nem, ez tényleg nem jött össze.
- Igen. - vallom be. - Szia. - célzok enyhén arra, hogy mennie kéne. Várakozóan nézek ár mire ő veszi a lapot és kimegy. Magamhoz veszem a laptopot és látom, hogy van egy új értesítésem. Igaz, hogy valami fura név van odaírva, de a személy profilképe tökéletesen hasonlít Adamre. Csak ő lehet az. Visszaigazolom majd két perc után felugrik a chat ablak az üzenetével:
- Szia :)
- Hello!
- Hogy vagy?
- Egész jól :) Bevallom remekül érzem magam veled.
- Nahát! :D Ezek szerint máris elfogadod a meghívásomat?
- Milyen meghívást?
- Szombaton elmehetnénk valahova.. tudsz jet-skizni?
- Hát eddig még nem próbáltam, de szívesen kipróbálnám :P
- Ha fél egyre érted megyek? Add meg a címed
Miután leírtam, elköszöntünk, én pedig kikapcsoltam a gépet. Letettem az asztalomra majd elindultam a fürdőbe.
Vagy fél órát töltöttem fürdéssel és közben azon gondolkodtam, hogy én tulajdonképpen mit is akarok az énekestől? Lehet hogy szeretek vele lógni /már amennyit együtt voltunk/ de nem érzem azt a különös vonzalmat iránta. Lehet hogy nagyon helyes de nem tudnék beleszeretni, azt hiszem. De valamit akarok, csak ki kéne találnom hogy mit. Legszívesebben kitépném az érzéseimet magamból, amiket nem értek, és hagynám hadd folyjon le a lefolyón a vízzel együtt. De ez elég lehetetlen feladat.
Kiszálltam a zuhanyzóból, magamra csavartam a törölközőt és a tükör elé álltam. Szembenéztem magammal mintha így ki tudnám olvasni, hogy mi bajom. Egy ötlet körvonalazódott bennem, de próbáltam elvetni. Nem lehetek újra olyan, mint régen!
Szomorúan lehajtottam a fejem:
- Én mindig is ilyen maradok. - suttogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése