Naomi szemszöge:
Adam, - aki melegnek állítja be magát - a világsztár megcsókolt. Az agyam leblokkolt és hirtelen gondolkodni sem tudtam. Majd visszacsókoltam. Nem tudom, hogy ő mit érez, de én tudom, hogy nem szeretem. Talán csak tetszik, helyes és jól csókol, híres és kedves. Igen, ez teljesen a régi énem. De bevallom őszintén, nem érdekel, ha ez kell ahhoz, hogy boldog legyek.
Pár másodperc múlva elhúzódott, én kinyitottam a szemem. Rám nézett zavartan, én pedig halvány mosolyra húztam a szám. Ő is így tett, és elpirult.
- És most.. mi lesz? - kérdeztem, én is zavartan. Ezt nem csak játszom, tényleg összezavart.
- Hát, az attól függ, te mit akarsz. - néz, reménnyel teli szemekkel.
- Szerintem ugyanazt, mint te. - fogom meg a kezét. Sokáig csak fekszük így, kéz a kézben a virágok között, mire megtöröm a csendet: - Olyan ez, mint valami nyálas romantikus film. - nevetjük el egyszerre magunkat.
- Ugye? Én is erre gondoltam. - mondja mire szinte végszóra elkezdett esni az eső. Ahogy szokták mondani, mintha dézsából öntenék, így mikorra beültünk a kocsiba, már csöpögött rólunk a víz. Újra elnevettük magunkat. Tényleg jó vele lenni, ez nem hazugság.
- Hello. - lépek be a házba, miután Adam hazahozott. Cassy-t az ebédlőben találtam, épp vacsorázott. Felemelte rám a tekintetét majd elröhögte magát úgy, hogy majdnem belefulladt a levesbe.
- Azt hittem beszökött egy állat, azért van ilyen ázott kutya szag. - nevetett folyamatosan.
- Haha, nagyon vicces vagy. - húztam a számat, de nem tudtam leplezni az örömömet.
- Na mi történt? - olvasta le az arcomról a vidámságot.
- Ááá, semmiii.. - mosolyogtam ravaszul.
- Hé, ne csináld. Látom, hogy nem csak baráti alapon hívott el. Vagy rosszul sejtem?
- Igen. - mondtam teljesen komoly arccal, majd megint elmosolyodtam. - Mert barátként vitt el, és barátnőként hozott haza. - mondom nyugodtan, miközben belül majdnem felrobbanok, és beszaladok a szobámba. Cassy trappol utánam, és kivágja az ajtót.
- Ez most komoly?! - néz rám hitetlenkedve, de még mindig mosolyog.
- Totálisan. -vigyorgok és Cassy levágódik mellém az ágya.
- Mesélj!
- Hát az úgy volt, hogy elvitt jet-skizni amit terveztünk, utána pedig sétáltunk egy keveset majd elvitt egy csodaszép helyre, egy tisztásra. Beszélgettünk majd egymás szemébe néztünk és megcsókolt.
- Aww, milyen cuki. Na és szereted?
- Hát.. - nem fejezem be a mondatot, ezért neki kezd a szája lefelé görbülni majd komor hangon megkérdezi:
- Mi? Mi az hogy "hát"?!
- Nyugi, tetszik. De még nem szeretem. Biztos egy idő után meg fogom szeretni. - "nem, egyáltalán nem biztos" teszem hozzá magamban.
- Akkor jó. - mosolyodik el újra. - Áldásom rátok! - neveti el magát, majd magamra hagy.
Másnap arra kelek fel, hogy mindenem fáj. Valami hihetetlenül kicsavart módban aludtam az éjjel, nagyon elfáradtam. De ettől az alvástól sem lettem kipihentebb.
Megmosakodtam, leöblítettem az arcom hideg vízzel, de nem segített így hát csináltam magamnak egy szokásosnál nagyobb adag kávét. Idő közben meghallottam, hogy megcsörren a telefonom. Ki az aki ilyenkor hív?!
Ja, hogy már dél van.. Cris hív, felveszem.
- Jó reggelt!
- Akarod mondani, jó napot? - hallom a hangján, ahogy elmosolyodik.
- Az mindegy! Miért hívtál?
- Hát, - mondja, már nem túl vidáman. - tegnap vártalak ott, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk mielőtt bemegyünk a buliba..
- Ó, basszus! - kiáltok fel. - Teljesen kiment a fejemből. Nagyon bocsi.
- Ugyan. Már megszoktam. De tudod, hogy ezt ma feltétlenül be kell pótolnunk?
- Ma?
- Ma. Jelentése, 24 órán beül. - tagolja, mintha hülyének beszélne.
- Oké, oké. Megígértem, pontosabban én hívtalak szóval elmegyek. Meg azért is, hogy egy jót bulizzak veled, nehogy már úgy vedd, hogy azért megyek mert muszáj!
- Dehogy! Szóval tizenegykor az átjárónál. Ne késs!
- Nem szokásom.. - mosolyodom el majd leteszem a mobilt a pultra és elszürcsölöm a kávémat.
Amikor visszacsoszogtam a szobámba, ledőltem az ágyra és azon gondolkoztam mit kéne csinálni. Lehet Cassyvel kellene elmennem valahova, vele is régen csináltam közös programot.
Ekkor hirtelen megszólalt a telefonom. Ránéztem a kijelzőre, Adam az, mert mielőtt kiszálltam volna a kocsijából, számot cseréltünk.
- Szia! - köszönök bele a mobilba.
- Hello! - mondja örömtelin. Hallani a hangjából, nagyon édes. - Nem volna kedved ma este nálam vacsorázni?
Hmm.. hízelgő az ajánlat, de ha még egyszer nem megyek el Cirstofellel, megharagudna. Nem szokása, de ha egy találkozót többször kihagyok, azt nehezen engedi pótolni. Sőt, különben sem kell minden percben Adam nyakán lógnom. Kell egy kis távolság is, nem?
- Sajnálom, de már van programom. - mondom őszintén. - Majd valamikor máskor.
- Hát jó. - sóhajt fel. - Majd hívlak, ha ráérek mert a következő napokban stúdiózni fogok. Jó szórakozást! Szia!
- Szia! - köszönök el én is. Nagyon éretten reagálta le a helyzetet, ez plusz pont neki. Nem az a fajta nyávogós sztár típus aki mindenkit úgy ugráltat, ahogy kedve tartja.
Kitörlöm a fejemből a Cassyvel tervezett ötletemet. Majd később együtt lógunk, de most kell az energiám estére. Kávé ide vagy oda, pár perc múlva elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése