Kérem, aki benéz az nyugodtan hagyjon nyomot maga után! :) Pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel; mindennek örülnék.
Naomi szemszöge:
Miután Cassy elment, vizet engedtem a fürdőkádba, fürdőhabot tettem bele és levetkőztem. Igaz, még mindig ugyanúgy nézek ki mint fél órával ezelőtt, - mily meglepő - de elégedettebb lettem magammal. Beültem a forró vízbe és hátradöntöttem a fejem. Nagyon megnyugtatóan hatott rám a víz, nem is tudom mikor fürödtem utoljára. Mondjuk ez így kissé gusztustalanul hangzik, szóval inkább úgy mondom, mindig zuhanyozni szoktam, nem pedig fürdeni.
Tusfürdőt nyomtam a tenyerembe és elkezdtem megmosakodni. Mikor végeztem, kicsit még lejtőztem a kellemes vízben, elgondolkodva. Végigfutottam az életemen, azon, hogy mi lenne, ha most elfogna mondjuk egy szívroham. Vagy rákos lennék. Hiányoznék egyáltalán valakinek? Bizonyára Cassy, Cris és Adam őszintén hiányolna, egy darabig. Aztán feledésbe merülnék.
De mit is várok? Soha nem tettem semmi jót. De nemhogy jót nem tettem, még rosszat is okoztam embereknek. És így van ez most is, kihasználom Adam szeretetét. Pedig rendes ember és én képes vagyok mégis átvágni. Hiába hitetem magam, gonosz vagyok és bizonyára mindig is az leszek.
Kiszálltam a vízből és megtörölköztem. Sokáig bámultam az arcom a párás tükrön keresztül. Nem vagyok egy modell az igaz, de ha csúnya lennék, én semmire sem mentem volna az életben. Mindent a szépségemre alapoztam, bár egoistán hangzik, de így van.
Kilépdeltem a fürdőből a szobámba. Ismét leguggoltam és benéztem az ágyam alá, egy bizonyos dobozt keresve. Amint megtaláltam, kihúztam és felültem az ágyra. Egy fekete doboz, ami jellemezte múltamat. Felnyitottam és az első dolog amit megpillantottam az a levél volt, amit nemrégiben kaptam. Ami után ismét letörtnek éreztem magam. Minden évben - tehát eddig háromszor - kaptam olyan levelet, ami lelomboz. És mindig ugyanaz, csak más kézírással. Nem tudom hányan vannak, de remélem nem gyűjtenek embereket, hogy ellenem uszítsák őket. Megegyeztem velük valamiben, de ezekben nem lehet megbízni. Mondjuk nem is csodálom, hogy gyűlölnek, megvan rá az okuk.
Elkeseredésemben elővettem a régi naplómat és elkezdtem írni, hogy mit érzek. És persze az elmúlt napokat, heteket végig leírtam. Bár az érzéseimről senkinek sem beszélnék, jó érzés kiírni magamból bánatom. Legtöbbször csak akkor írok ha kedvtelen vagyok, de írtam már örömömben is. Az újrakezdésemet is, amikor Los Angelesbe költöztem, az angyalok és remények városába.
Másnap a telefonomra ébredtem, ezúttal nem az ébresztőmre, hanem a csengőhangomra. Morgolódva szóltam bele a készülékbe:
- Naomi Parker.
- Bocsi, felébresztettelek? - szól bele egy ismerős hang. - Csak fel akartalak hívni, még a Moonstonba nem mész. - közli. Felismerem, hogy a vonal túlsó végén Adam csevegne velem.
- Ezért kellett felhívnod hajnalok hajnalán?
- Hajnalok hajnalán? Nemsokára nyolc óra. - nevet fel röviden. - Egyébként gondoltam, hogy még alszol, de beszélni szerettem volna veled.
- Hajrá.
- A bandámmal és a haverokkal házibulit szervezünk, annak örömére, hogy nemsokára elkészül a legújabb nagylemezünk. Eljönnél velem? Tommy házába megyünk, ő a basszusgitáros. Én nem mertem vállalni, hogy nálam rendezzük, nehogy valaki széttörje a lakást. - nevet fel megint. A "valaki" saját magát jelenti, ugyanis olvastam, hogy egy házibulin a híresség bútorait sorra törte szét. Akarom én látni részegen?
- Mikor lesz?
- Szombaton. Ha szeretnéd eljöhet veled Cassy és Cristofel is.
- Lehet, hogy szólok nekik.. - gondolkodok, majd hirtelen észhez kapok. - Várjunk, honnan ismered te Crist?!
- Tegnap beszélgettünk, amikor téged és a főnöködet vártam. Jó fej srác. Amikor haverian feltette a kapcsolatunkkal kapcsolatos kérdést, én mondtam, hogy a másik fél beleegyezése nélkül nem mondok semmit, kérdezzen téged. Azt hittem, beszéltetek..
Eszembe jutott a tegnap délelőtt és a durcázásom. Mert igen, azt máshogy nem lehet hívni.
- Nem, nem beszéltünk. De rendben ott leszünk szombaton. Megadod a címet?
- Értetek megyek.
- Oké, megkérdezem a többieket jönnek-e. De őket ismerve, száz százalék, hogy kapálódzva futnak a parti után. Főleg, merthogy hírességek is kóvályognak ott.- mosolyodom el.
- Akkor szombaton. Szia kicsim! - mondta és le is rakta a telefont. Én kicsit késve motyogok el egy sziát, csak úgy magam elé. A "kicsim" szó hallatán sokkal jobb kedvre derültem.
Felkászálódtam az ágyból és átosontam Cassyhez. Halkan benyitottam, majd megláttam halánykék szemét a párnák között. Beléptem és leültem az ágya szélére.
- Jó reggelt! - mosolygok rá. - Fájdalomcsillapítót?
- Az jó lenne, köszi.
Fél perc múlva már újra az ágya szénél ültem egy pohár vízzel és gyógyszerrel a kezemben. Lassan felült és elkortyolta a vizet a gyógyszerrel együtt. Letette az éjjeliszekrényre a poharat, majd fáradtan visszahanyatlott az ágyra, én pedig halványan felnevettem. Morgott egyet, majd rám emelte tekintetét.
- Hogyhogy ilyen korán fent vagy? És minek jöttél át?
- Nos, Adam felébresztett. - mondom, mire szemöldöke felkúszik a homlokára. - Úgy értem telefonon. - most már el is mosolyodik. - Nem hívtam át! Ne csináld már!
- Jól van, csak szívatlak.
- Még másnaposan is van erőd?
- Neked is szokott lenni.
- Ez igaz. - ismerem be.
- Meg amúgy se lenne baj, ha éjszakára áthívod. Végül is jártok, nem?
- De igen. - válaszolok megint, röviden. - Szóval, a telefonnal kapcsolatos dolog miatt is jöttem át. Azt mondta, hogy szombaton buli lesz Tommy, az egyik gitárosa házában. Megünneplik az új albumot. Meghívott és mondta, hogyha szeretnétek ti is eljöhettek velem. Mármint te és Cris.
- Még szép, hogy megyek! És nyakam rá, hogy Cris se fog kézzel lábbal tiltakozni az ellen, hogy elmenjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése