Adam szemszöge:
- Szia, Jeffree..
- Raja, hello!
- Rég hallottalak Bridger..
- Szia, Ander.
Ebben a szent tíz percben legalább tizenhét embert hívtam fel. Ha nem többet.. De még nem elég. Volt, akinek már programja volt, meg persze olyan is aki sajnálkozva mondta, hogy nem tud eljönni, most le kell tennie, fontos dolgai vannak. Vagyis elküldött engem a fenébe, szépen szólva.
Fél óra múlva egy hosszú listát láttam magam előtt, amit elégedetten nézegettem. Bár holnap lesz a buli, én pedig csak most hívom fel a haverokat, sokan voltak, akik jöttek. A legtöbbjük elég partiarc, mindig a szórakozóhelyeken lengnek, de ehhez képest normális életük van. Hogy csinálhatják?
Mivel pénteken minden fontosat elintéztem, ezért másnap későn keltem, hogy legyen energiám az estére. Mikor végeztem a teendőimmel, elindultam Naomiékhoz. Időpontot nem mondtam nekik, de remélem elkészültek.
Bekopogtam, Cristofel nyitott ajtót.
- Na hellóó! - üdvözölt, elhúzva a szót.
- Csak nem alapoztál már? - hunyorítok rá, féloldalasan elmosolyodva.
- Nem tennék én olyat. Én mindig ilyen vagyok, kivéve ha nem. - vigyorog. - Jaj de illetlen vagyok! Gyere be. - fogja meg a karom és bevezet. - A csajok még nem készültek el. Miért jöttél ilyen korán?
- Fél nyolc van. Kicsit segítenem kell Tommynak, na meg a vendégek előtt kell odaérnem. Milyen lenne, ha csak Tommy fogadná őket?
- Ügyes. - mutat rám. - Na haver.. hívhatlak havernak?
- Már hogyne. Mit szeretnél mondani?
- Igazából semmit, csak valahogy indítanom kellett a kérdést. - nevetünk fel. Amikor Naominak mondtam, hogy jó fej ez a srác, azt őszintén mondtam. Ő az, akivel a legjobban el lehetne hülyülni.
Pár perc múlva Cassy kilépett egy szobából és nagy mosollyal üdvözölt.
- Jaj, már úgy várom! - rikkantott fel.
- Örülök. - mosolyodtam el én is, majd Naomi is megjelent a nappaliban. Fekete feszülős ruha volt rajta, de nem túl kihívó. Piros cipővel és ékszerekkel kontrázta, nehogy úgy tűnjön mint aki temetésre megy. Hozzám lépdelt és finom csókot lehelt számra.
- Mehetünk. - jelentette be.
Tommyhoz az út nem volt hosszú, ő közelebb lakott Naomiékhoz. Leparkoltam a feljárón. Ilyenkor mindig azt mondja, hogy nyugodtan álljak oda, mert a vendégek így is szűkösen fognak elférni az utcán.
Kiszálltunk, majd elindultunk a bejárat felé, ahol Tommy már vigyorogva támasztotta az ajtófélfát. Megálltam vele szemben, de ő még mindig nem mozdult. Ránézett az órájára, majd elkezdett visszaszámolni:
- 4..3..2..1.. éés, most jöttél pontosan! - állt el az útból, de még mielőtt beléphettem volna, megölelt. Beinvitált minket a nappaliba, ahol bemutattam a többieket.
- Tommy, ők itt Naomi Parker, a barátnőm, Cassy Miller, a barátnőm barátnője és Cristofel..
- Wilkers. Cristofel Wilkers.
- Cristofel Wilkers, a barátnőm barátja. - mosolyodom el. - Ő pedig Tommy Joe Ratliff, a basszusgitárosom és a haverom.
- Hello! - köszönnek kórusban.
- Sziasztok. Nos, ha más ilyen korán megjöttetek, ti se bánjátok ugye, ha adok egy kis munkát? - nevet fel.
- Ugyan! - mondja Cassy nagyvonalúan.
- Szóval, Adam és Cris, ti jöttök velem, Naomi rátok pedig vár a díszítés és a piák kipakolása. Van két stroboszkóp és egy discogömb abban a dobozban, mi azokat szereljük fel. Lányok szóljatok ha kellek.
- Szia, Jeffree..
- Raja, hello!
- Rég hallottalak Bridger..
- Szia, Ander.
Ebben a szent tíz percben legalább tizenhét embert hívtam fel. Ha nem többet.. De még nem elég. Volt, akinek már programja volt, meg persze olyan is aki sajnálkozva mondta, hogy nem tud eljönni, most le kell tennie, fontos dolgai vannak. Vagyis elküldött engem a fenébe, szépen szólva.
Fél óra múlva egy hosszú listát láttam magam előtt, amit elégedetten nézegettem. Bár holnap lesz a buli, én pedig csak most hívom fel a haverokat, sokan voltak, akik jöttek. A legtöbbjük elég partiarc, mindig a szórakozóhelyeken lengnek, de ehhez képest normális életük van. Hogy csinálhatják?
Mivel pénteken minden fontosat elintéztem, ezért másnap későn keltem, hogy legyen energiám az estére. Mikor végeztem a teendőimmel, elindultam Naomiékhoz. Időpontot nem mondtam nekik, de remélem elkészültek.
Bekopogtam, Cristofel nyitott ajtót.
- Na hellóó! - üdvözölt, elhúzva a szót.
- Csak nem alapoztál már? - hunyorítok rá, féloldalasan elmosolyodva.
- Nem tennék én olyat. Én mindig ilyen vagyok, kivéve ha nem. - vigyorog. - Jaj de illetlen vagyok! Gyere be. - fogja meg a karom és bevezet. - A csajok még nem készültek el. Miért jöttél ilyen korán?
- Fél nyolc van. Kicsit segítenem kell Tommynak, na meg a vendégek előtt kell odaérnem. Milyen lenne, ha csak Tommy fogadná őket?
- Ügyes. - mutat rám. - Na haver.. hívhatlak havernak?
- Már hogyne. Mit szeretnél mondani?
- Igazából semmit, csak valahogy indítanom kellett a kérdést. - nevetünk fel. Amikor Naominak mondtam, hogy jó fej ez a srác, azt őszintén mondtam. Ő az, akivel a legjobban el lehetne hülyülni.
Pár perc múlva Cassy kilépett egy szobából és nagy mosollyal üdvözölt.
- Jaj, már úgy várom! - rikkantott fel.
- Örülök. - mosolyodtam el én is, majd Naomi is megjelent a nappaliban. Fekete feszülős ruha volt rajta, de nem túl kihívó. Piros cipővel és ékszerekkel kontrázta, nehogy úgy tűnjön mint aki temetésre megy. Hozzám lépdelt és finom csókot lehelt számra.
- Mehetünk. - jelentette be.
Tommyhoz az út nem volt hosszú, ő közelebb lakott Naomiékhoz. Leparkoltam a feljárón. Ilyenkor mindig azt mondja, hogy nyugodtan álljak oda, mert a vendégek így is szűkösen fognak elférni az utcán.
Kiszálltunk, majd elindultunk a bejárat felé, ahol Tommy már vigyorogva támasztotta az ajtófélfát. Megálltam vele szemben, de ő még mindig nem mozdult. Ránézett az órájára, majd elkezdett visszaszámolni:
- 4..3..2..1.. éés, most jöttél pontosan! - állt el az útból, de még mielőtt beléphettem volna, megölelt. Beinvitált minket a nappaliba, ahol bemutattam a többieket.
- Tommy, ők itt Naomi Parker, a barátnőm, Cassy Miller, a barátnőm barátnője és Cristofel..
- Wilkers. Cristofel Wilkers.
- Cristofel Wilkers, a barátnőm barátja. - mosolyodom el. - Ő pedig Tommy Joe Ratliff, a basszusgitárosom és a haverom.
- Hello! - köszönnek kórusban.
- Sziasztok. Nos, ha más ilyen korán megjöttetek, ti se bánjátok ugye, ha adok egy kis munkát? - nevet fel.
- Ugyan! - mondja Cassy nagyvonalúan.
- Szóval, Adam és Cris, ti jöttök velem, Naomi rátok pedig vár a díszítés és a piák kipakolása. Van két stroboszkóp és egy discogömb abban a dobozban, mi azokat szereljük fel. Lányok szóljatok ha kellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése