Adam szemszöge:
Feszült csönd állt be közénk, csak a tűz pattogása hallatszik. Elég furcsa volt, hogy Naomi késő este betoppant hozzám. Ha ezt pár nappal ezelőtt tette volna, azt mondtam volna neki, hogy menjen innen a fenébe. Lehet, hogy naiv vagyok, de most már kezdek neki hinni. Másképp is viselkedik, mint kapcsolatunk elején.
- Hát jó. - hajtja le a fejét és feláll. Végignézem, ahogy elsétál az ajtóig, majd én is felállok és a kezébe adom pulóverét. Miközben felveszi, kinézek az udvarra, ahol szakad az eső. Úgy mint akkor..
Megrázom a fejemet, hogy nehogy bármi hülyeség is átsuhanjon az agyamon, de túl késő:
- Hazavigyelek? - kérdem, mire meglepetten kapja fel a fejét. - Esik az eső és.. nem szeretném.. ha tüdőgyulladást kapnál? - kérdezem, mert ez inkább kérdés volt, mint kijelentés. Furcsa arckifejezéssel kezd el fürkészni, azonban semmit nem fog találni, mert még saját magam is meglepődtem kérdésemen. Óvatosan bólint, majd hozzáteszi, hogy köszöni.
Az út csendesen telik el, nem szólunk egymáshoz. Naomiékhoz érve megpillantok egy autót, de nem azt ami az övéké, pedig nagyon ismerős.
- Kié ez a kocsi? - kérdezem.
- Nem tudom. - válaszolja, majd megszeppent arcát látva, én is tekintete célpontja felé fordítom a fejemet. Ijedtsége nemhiába való, az ajtó tárva nyitva áll és bent sötét van. Lekapcsoltam az autóm lámpáját és kevés gázzal a ház elé hajtottam, hogy nehogy meghallja akárki is van bent, majd leállítottam a motort.
- Bekísérjelek? - kérdem, mire Naomi egy aprót bólint és kiszáll.
Bementünk a kapun, végig a kövekből kirakott mezsgyén az ajtóhoz. Naomit szelíd erőszakkal magam mögé állítottam és óvatosan beléptem a házba. A nappaliban alig lehetett látni valamit, de nem akartam felkapcsolni a lámpát. Tapogatózva haladtam, a konyháig, amikor egy kezet éreztem meg a karomon. Kicsit megrettentem, de lágy tapintásából Naomi jutott eszembe.
- Naomi maradj mögöttem! - utasítom.
- De hát én itt vagyok. - hallom meg hangját a bejárati ajtó felől, én pedig villámgyorsan lököm el magamtól a kéz tulajdonosát. Az felkiáltva esik neki a velem szemközti falnak, én pedig mennék, hogy leüssem, amikor megint Naomit hallom meg. - Adam, ne! Ez Cristofel! - mondja, majd bukdácsolva indul el a kiáltás irányába. Felkapcsolja az ebédlőben a lámpát, én pedig megpillantom Crist, aki éppen a fejét fogja. - Cris! Jól vagy? - rohan oda hozzá.
- A fejem..
- Cris, bocsáss meg, megijedtem és nem láttalak. - guggolok le én is. - Vérzik? - kérdezem Naomit, aki Cris fejét vizsgálta.
- Nem. De ez be fog dagadni.
- Szuper, úgy fogok kinézni mint egy szerencsétlen űrlény. - nevet fel halkan. - Semmi baj, Adam. Én voltam a hülye.
- Gyere. - segítem fel.
Amint sikerül felülnie a kanapéra, mi is követjük, majd lépteket hallunk. A bejárati ajtó felé nézek, ahonnan Tommy és Cassy lép be. Bezárják az ajtót, majd elülnek mellénk.
- Itt meg mi történt? - kérdezi Tommy.
- Mi is azt szeretnénk tudni. - válaszolja Naomi, majd mindenki Cris felé fordul.
- Szuper, én kezdjek bele a mesélésbe, nagy fájdalmak között. - kezd bele drámaian. - Adam és Naomi, ti nem tudom mit akartatok, de nem jól csináltátok. - szid le minket, kissé érthetetlenül.
- Miért a mi hibánk? Nyitva volt az ajtó és azt hittük, hogy valami betörő van itt. - védekezek.
- A betörő nyilván tárva-nyitva hagyja az ajtót. - sandít rám. - Én bizonyára elaludtam a kanapén, amikor Cassyék arról beszélgettek, hogy le kéne ugorni a boltba valami italért. És ezek szerint nyitva hagytátok az ajtót, mivel voltatok elfoglalva? - kérdi, mire elpirultak. - Utána jöttél te Adam és nekilöktél a falnak. A fejem meg még mindig fáj! - panaszkodik.
- Mondtam, hogy sajnálom! Mi kell még? - mosolyodok el a kérdés közben.
- Mondjuk, hogy ne vigyorogj rajtam! - mosolyodik el ő is.
Miután kiveséztük a balesettel kapcsolatos témát, Tommy behozta a nappaliba a piákat. Többet vettek, mint ahányan ők akkor voltak, így én is ott maradtam. Nem olyan rossz velük lenni, még ha Naomi itt is van.
- Amúgy Cris, miért az a neved, hogy Cris? - kérdezem, mire összehúzott szemekkel néz rám. - Úgy értem ha görög vagy. Miért ez a neved?
- Ja úgy! Nem ez a születési nevem, csak mikor az Államokba jöttem, megváltoztattam.
Válaszára elmosolyodom, majd körbenézek. Cassy és Naomi sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése