Így a vége felé kicsit lelassultam az írással, de nem is akarom elsietni, hogy ne legyen összecsapott. Innentől megint vasárnaponként fogom hozni a frisst, és igyekszem minél izgalmasabbra csinálni. Jó olvasást!
Naomi szemszöge:
Egy héttel később egy bőrönddel az előszobában vártam Adamre, Cassy pedig helyettem sürgött forgott, hogy minden rendben lesz-e.
- A rendezőnőnek és Johnnak szóltunk, minden ruha be van pakolva.. Mit felejtettünk el? - intézkedik, mintha őt vinné Adam. - Hajszárító! - rohan be a szobámba, majd vissza is tér az említett tárggyal a kezében, amit belegyömöszöl a táskámba.
- Oké Cassy, elég lesz! Mindjárt szétszakad, és egyébként is csak egy hétre megyünk. - állítom le. Bociszemekkel rám néz, és az utolsó dzsekit is belepréseli.
- Csak a legfontosabbakat..
- Legfontosabbakat? Három dzsekit is raktál már be, ez nem kell. Mit gondolsz hova megyünk, az északi sarkra?
- Oda azért ennyi nem lenne elég.. - forgatja meg a szemét.
- Te helyettesíted az életemben az anya szerepét. - mosolygok rá, majd átölelem. - Hiányozni fogsz. - bököm ki, ami a szívemet nyomja.
- Te is nekem, de egy hét és újra látlak. - mondja. Remélem..
Adam kocsiját hallottam dudálni, így felkaptam a bőröndöt, és magam után húzva mentem hozzá. Adam kiszállt, majd egy csókkal üdvözölt, és átvette tőlem a táskát, hogy a csomagtartóba tegye. Még mielőtt beszálltam volna, visszapillantottam Cassyre, aki intett egyet nekünk.
- Izgulsz? - kérdezte Adam, amikor már a kocsiban ültünk.
- Igen, egy kicsit. Ugye azt is megkérdezted Cassytől, hogy melyik állambeli Springfieldből érkeztem? - mosolygok rá.
- Jaj, ezt elfelejtettem! - csap a homlokára. - Missouri, jól mondom? - emeli rám szürkéskék szemét.
- Jól.
Adammel megérkeztünk a repülőtérre, ahol nagy betűkkel ki volt írva hogy "LAX". Helyet foglaltunk a székeken, mivel még volt vagy 20 percük az indulásig. Pár ember kiszúrta őt, de szerencsére egy paparazzi sem háborgatott minket a repülő felszállásáig.
Amikor a hangosbemondót meghallottam, erősen verni kezdett a szívem. A gépben talán még rosszabbul éreztem magam, és kapkodni kezdtem a levegőt. Életemben kétszer voltam repülőn, most, meg amikor Los Angelesbe jöttem. Akkor is furcsa érzésem volt, de ezeket próbálom leküzdeni. Aztán éles fájdalomként hasít a fejembe, hogy visszafelé is repülnünk kell.
- Minden rendben? - kérdezi Adam aggódóan.
- Valami rossz érzés nyomja a mellkasomat. - pillantok rá.
- Szédülsz? - ölel át.
- Egy kicsit..
- Remegsz is. Szerintem enyhe pánikrohamod van. - ráncolja a homlokát tanácstalanul. - Nincs mitől félned..
- Mondd ezt akkor, ha már zuhanunk! - vágok a mondatába kissé hangosan, mire pár ember hozzánk fordul. Az egyik hostess felénk lép, és megkérdezi, hogy jól érzem a magam.
- Nem sokat utazik repülőn, most bepánikolt. - válaszol helyettem Adam. A nő kedves mosollyal felállítja Adamet, hogy odaférjen hozzám. A kezem a hasamra teszi, és megkér, hogy hunyjam le a szemem. Nem nagyon hiszek benne, de azért engedelmeskedek, ő pedig megkér, hogy figyeljem a légzésemet. Pár percig így maradok, és meglepődve tapasztalom, hogy tényleg használ. Amikor kinyitom szemeimet, Adamet pillantom meg újra mellettem. Kezét ráhelyezi az enyémre, és elmosolyodik.
- Megérkeztünk. - hallom Adam hangját, én pedig nyöszörögve nyitom ki a szemem. A taxiban tartottunk a szállásunk felé, amikor elaludtam.
Adam fizetett, majd kiszálltunk a kocsiból, és kipakoltuk a cuccainkat. A hotel ahol megszálltunk nagyon szép volt, gyönyörű kilátással. Bejelentkeztünk a recepción, majd felmentünk a szobánkba, ahol Adam vázolta a helyzetet:
- Holnap meglátogatjuk a szüleidet, már ha még élnek. Itt a címük. - mutat fel egy cetlit.
- Alig várom. - forgatom meg a szemeimet, de rámosolygok Adamre.
Éjszaka kimentem szétnézni a sétálón, bár Adam nem volt odáig az ötletért. Épp a haját csinálta, szóval megbeszéltük, hogy addig én fagyizok egyet, és majd összefutunk. A hoteltől nem messze volt a sétáló, én pedig félelem nélkül mentem végig a kis utcákon. Itt nem sétált senki, csak néha-néha ment pár ember. Már hallottam a sétálóról az embereket, amikor erős fájdalmat éreztem a tarkómon, és minden sötétségbe borult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése